Negyvenöt éve érettségiztem le, most novemberben lesz az osztálytalálkozónk, és én nem tudok részt venni ebben, mert mindenből kizárom magam a betegségem miatt. De így a neten keresztül is szeretném kifejezni, hogy milyen jó is volt gimisnek lenni, milyen jó is volt érezni, hogy szabadok vagyunk, s miénk a világ.
Talán most is olyan szeleburdi vagyok, mint akkor voltam. Nagyon makacs voltam időnként, volt, hogy történelemből előző nap szépen megtanultam a leckét, tudtam is, mikor felszólított a tanárnő, de valamiért meg sem szólaltam, nem mondtam egy árva szót sem, mert megmakacsoltam magam. Inkább bevállaltam az érte járó egyest, pedig olyan sokáig volt velem türelmes a töritanár néni, szinte egész órán keresztül próbált szóra bírni, különböző kérdéseket feltéve, de hiába, nem hatott rám a jó szó. Azóta kicsit már változtam, de a makacsságot azt nem tudtam legyőzni.
Talán nem is tudunk teljesen megváltozni, van egy alaptermészetünk, ami mindig visszajön, bármerre is próbálunk alakulni. Nem tudunk kilépni önmagunk árnyékából, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne esélyünk fejlődni, tovább haladni. Nagyon jó kis osztály volt a miénk, én nagyon szerettem azt a négy évet, amit együtt tölthettünk el. Mivel másképp nem tudok találkozni az osztálytársakkal, így most küldök számukra egy jó kis dalt, remélem, hogy örülni fognak neki, és talán közelebb is kerülhetünk egymáshoz ezután.
Sokszor gondolok a régi évekre, vajon milyenné váltunk ahhoz képest, akik még akkor voltunk? Ennyi idő alatt bizony sok minden történik, és akár jó, akár kevésbé jó dolgokkal is találkoztunk, valamit biztosan megőriztünk az akkori feelingből, az akkori érzéseinkből. Negyvenöt év nem tűnik csak el úgy az ember életéből. Ebbe nagyon sok mindent bele lehet "zsúfolni", ha jól éljük az életünket. Így visszagondolva egyáltalán nem csinálnék semmit másképp, mint ahogy történt az régen. Olyan voltam, amilyen akkor tudtam lenni, élveztem az életet, mindennap csodás élményekkel lettem gazdagabb, és nem cserélném fel másra egyáltalán. Most, hogy lesz a találkozó, még több élmény jut eszembe, és amikor aludni térek estefelé, egy kis mosoly mindig ott bujkál az arcomon, mert hiszen csak egyszer vagyunk fiatalok életünkben, és milyen jó is volt, hogy részünk lehetett benne! :)
Küldöm a kiválasztott dalt az osztályomban mindenkinek, legyetek mindig vidámak és jókedvűek!, ... a többi nem számít! :)
Itt a dal, hallgasd kedvedre! :)
Utolsó kommentek