Amikor beszélgetünk valakivel, talán eszünkbe sem jut, hogy amiket mondunk, azok milyen hatással is vannak a társunkra, vagy amiket hallunk, azok hogyan is befolyásolhatják a mi életünket. Pedig minden egyes szavunk, amit kimondunk, már megmásíthatatlan és igazi bombaként hatnak ránk vagy másokra is.
Valljuk be, szeretünk beszélgetni, és ez így is van jól, mert hallgatagon senki sem ért meg minket, nem tudja kitalálni, hogy mit is szeretnénk közölni vele. Amikor szóba elegyedünk valakivel, a pillanatnyi érzelmeink veszik át az irányítást. Örülünk, hogy találkoztunk a társunkkal és mindenképpen meg szeretnénk vele osztani az örömünket vagy épp a bánatunkat. Nem is gondoljuk, hogy a szavak, amiket kimondunk, még napok vagy esetleg évek múlva is nyomot hagynak a másik emberben, de lehet hogy épp mi leszünk azok, akik visszaemlékezünk majd egy örömteli találkozásra.
A címben írt mondat (a szavainknak súlya van) elég komolyan hangzik, mintha csak azt szeretném sugallni, hogy vigyázz mit mondasz, mert megbánhatod. De én nem egészen így értem, bár az igaz, hogy nem szabad felelőtlenül kimondanunk bármit, esetleg meg is sérthetünk vele valakit, ez való igaz. Én inkább arra gondolok, hogy az emlékeinkben is milyen nagy szerepet játszik, amit hallunk vagy mondunk. Érzelmek alakulnak ki, érzések formájában nyilvánítjuk ki hogy épp milyen kedvünk van, vagy hogyan is érezzük épp magunkat. Nem mindegy, milyen érzések keletkeznek bennünk, nem mindegy, milyen gondolatokkal is búcsúzunk el a beszélgetőpartnerünktől. Ha általában jó kedved van, akkor a mondanivalód is ezt sugározza, és örömöt, vidámságot adsz át a másik embernek. Ő ezt "elraktározza" az elméjében, a szívében és a lelkében is. Megállapítja, milyen jó is volt veled beszélgetni, mert kész felüdülés volt az egész beszélgetés. Olyan élmények érték, olyan érzéseket keltettél benne, amik felvillanyozták őt is, és valószínű, hogy ő is tovább tudja adni ezeket a vidám pillanatokat másoknak. Ezért is nem mindegy, hogyan is reagálunk egy-egy gesztusra, vagy egy-egy szóra, mondatra.
Amikor legközelebb találkozol valakivel, figyeld a társad hanghordozását, a szavainak a dallamát, az arckifejezését, nézd, hogyan fejezi ki azt, amit mondani szeretne. Különbözőek vagyunk, mindenki másképp éli meg ugyanazt a helyzetet. Ez rögtön meg is látszik a viselkedésünkön. A viselkedésünk pedig kifejezi a jellemünket, egyből eláruljuk vele, milyen a vérmérsékletünk, minek tudunk örülni, és mi az, ami elkedvetlenít minket. Egy-egy beszélgetés alkalmával még a kedvünk is megváltozhat, sőt, a beszélgetés témájától függően meg is változik. Ne panaszkodjunk, amikor beszélgetünk valakivel! Lehet, hogy a társunk épp jókedvében van, de el tudjuk rontani ezt a jókedvet a panaszáradatunkkal. Nem mindegy hogyan is válunk el a beszélgetőtársunktól. Legyünk belátással másokra is, hiszen amit mondunk, amit már kimondtunk, azt már visszavonni nem tudjuk. Örüljünk, ha alkalmunk van beszélgetni valakivel, hiszen a szavak összehoznak minket, sok mindent elárulnak rólunk. Gondolj mindig arra, amikor találkozol valakivel és elkezdtek beszélgetni, hogy amit mondasz, azt a társad figyeli, megjegyzi és át is érzi a saját gondolataival. Véleményt formál, az emlékei közé teszi, és egy váratlan pillanatban eszébe is jut ez a találkozás neki, s ha kellemes élményben volt része, a szívében el is rejti azokat a szép gondolatokat, amiket hallott tőled. Ha sok szeretetet adtál át, akkor ez a sok szeretet megsokszorozódik, és tovább tud hatni másokra is. Örülj, ha ilyen hatást tudsz elérni a társaid körében!
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre! :)
Utolsó kommentek