Egy könyvben olvastam a fenti mondatot, ami nagyon érzékletesen fejezi ki, hogy becsüljünk meg mindent, ami körülvesz minket.
A könyv írója elveszítette a házát, és amikor barátoknál volt, akik segítettek neki újra talpra állni, akkor jutott eszébe és akkor döbbent rá, hogy olyan kis dolgok, mint egy fogkrém, fogkefe, egy szappan a tisztálkodáshoz, milyen nagy értékeket is képviselnek, mikor az embernek már semmije sem maradt a világon. Ezeket mind kölcsön kellett kérnie egyelőre, mert mindenét elveszítette. Nehéz úgy boldogulni, hogy nincs házunk, nincs pénzünk, elveszítettük a kocsinkat, még a hitelkártyánkat sem tudjuk használni, kénytelenek vagyunk ismerősöknél, barátoknál meghúzódni, amíg újra tudjuk építeni az életünket, ami igencsak hosszú folyamat.
Ha csak arra gondolsz, hogy meleg lakásban vagy, mindened megvan, nem ázol-fázol, van mit felvenned magadra, és van hova visszatérned este, mikor megérkezel haza, már akkor eltölt a nyugalom, a biztonság, hogy nem kell kint fagyoskodnod a rettentő hidegben.
Gondolkodj egy kicsit úgy, hogy ha nem lennének meg neked ezek a kényelmi értékeid, mihez tudnál kezdeni hirtelen az életeddel? Ha egy szál ruhában hagy magadra a sorsod, akkor egy pár meleg zokninak is úgy örül az ember, mint még soha semmi másnak. Mert sok emberrel történik hasonló, sajnos. Újra meg kell teremteni a komfortos élethez szükséges dolgokat, és ez nem kis erőfeszítésbe kerül. Soha nem gondolhatsz minden eshetőségre. Vigyázz magadra és szerető családodra, hogy mindig biztonságban érezhesd magad, legyen hová hazaérkezned, és nyugodtan tudd álomra hajtani a fejed! Minden rommá alakulhat a perc tizedrésze alatt.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek