Azt hiszem, egy könyvben olvastam, hogy megkérdezték az embereket életüket értékelve, ahogy idősödnek, és telnek az évek, mit szerettek volna még teljesíteni az életükben, mi hiányzott a legjobban, amit még pótolni szeretnének, amit még el szeretnének mondani a családjuknak?
A legtöbben azt válaszolták, hogy az hiányzik, hiányzott eddig is az életükből, hogy nem törődtek eleget a szeretteikkel, nem figyeltek rájuk oda, amikor a legjobban kellett volna. A kapcsolatok hiányoztak, a kapcsolatokban kifejeződő érzelmek, a nagy beszélgetések, amikor kitárulkozhattak volna a másik ember előtt. Ennek a hiánya mély nyomot hagy az emberekben, és később is érezhető. Amikor sietünk, amikor csak fél füllel halljuk meg mit is mond a másik társunk, akkor nagyon elszalasztunk valamit. Amikor nem kérdezzük meg például azt sem: - Hogy vagy? Nincs szükséged valamire? -, akkor elmegyünk a gondok, a problémák mellett, és lehet, hogy érzelmi zűrzavart hagyunk magunk után.
Nem jó az a nagy rohanás! Most, hogy jön a karácsony ünnepe, még inkább érződik ez. Persze részben jogos is a nagy igyekezet, mindenki igyekszik megfelelő ajándékot nézni a szeretteinek, és ez hál' Istennek azért jó, hogy mégiscsak odafigyelünk egymásra, szeretnénk a legmegfelelőbb ajándékkal kedveskedni.
Ez a közvéleménykutatás azért sokszor eszembe jut, hiszen rám is vonatkozik ez, én is nagy hiányát érzem, ha nem megfelelő a családi kapocs, ha nem figyelünk kellőképpen egymás kívánságára. Az egymásról való gondoskodás, az egymáshoz fűződő érzelmek, és azok a gondolatok, amik csak a szívünk mélyén jelennek meg, derűre adnak okot. Én hiszem, hogy ha megvan az igényünk egymás közelségére, akkor keressük is az alkalmakat ehhez.
Figyeljünk egymásra! Időnként kérdezzük meg egymástól, hogyan is érezzük magunkat, és ha netán búslakodó társainkkal találkozunk, legyen segítőszándék bennünk. Ha mi megtesszük ami tőlünk telik, a Jóisten kétszer annyit tesz hozzá, ha nem még többet! :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek