A technika fénykorában élünk. Olyan vívmányok, mint például az okostelefon és egyéb más kütyük, néha szinte már felfordítják a napjaink rendes menetét. Nincs is olyan pillanat talán már, hogy ne néznénk rá a telefonunkra, hogy jött-e újabb üzenet vagy mik a friss hírek. Még olyankor is a kezünk ügyében van a telefonunk, ha valakivel beszélgetünk. Ez viszont már kóros állapot, nem helyénvaló. Eltereli a figyelmünket olyan fontos dolgokról, mint a család, a szeretett társunk, a barátaink.
Nincs semmilyen felmentés olyan esetekre, amikor például ebédelünk valakivel, de a szemünk félig mindig a telefonon van, sőt, még a beszélgetés menetét is megzavarhatja, ha folyton a bejövő híreket tartjuk fontosabbnak a társunknál. Ezek a technikai vívmányok sok esetben megragadják a figyelmünket, és rendesen el is terelik más fontosabb dolgokról. Nincs is talán csúnyább, mint amikor valaki folyton azt lesi, hogy milyen e-mail is futott be éppen a telefonjára, miközben épp beszélget a barátjával. Ilyenkor vajon mi a fontosabb? Az, hogy megnézzünk egy hírlevelet, vagy pedig egy önfeledt beszélgetés a társunkkal? Tudok olyan esetekről is, amikor még munka közben is a fő irányító az okostelefon. Már a 10-12 éves gyermekeket is rabul ejti a technika csodája, és ha kell ha nem, nyomkodják a billentyűzetet. A videojátékokról nem is beszélve! Mennyivel szebb lenne, ha mindezek helyett elmennénk kirándulni a barátainkkal, csak úgy minden csábító technikai vívmánytól mentesen. Értékeljük fel időnként az életünket. Nézzünk mélyen önmagunkba, és ha kell, figyeljük meg, hogy egy nap vajon milyen mértékben hagyjuk, hogy az okostelefonunk beleszóljon az életünkbe. Lehet, meglepődünk, mennyire csapdába is kerülünk sokszor.
Számtalan szebbnél szebb dolog van annál, minthogy folyton nyomkodjuk a telefonunkat. Ha le tudunk mondani például a gyermekeinkkel való játszás öröméért arról, hogy a gépek rabjai legyünk, már rengeteget nyertünk. De megcsodálhatjuk a természet szépségeit, amik mindig elkápráztatnak a tökéletességükkel minket. Menjünk egy jót sétálni minden segédeszköz nélkül, társasozzunk a családdal esténként, beszélgessünk egymással, mert a gépek elveszik az intimitást az életünkből. Kiölik a szép érzéseinket, elveszik olyasmiktől az időt, amire pedig nagyon jó volna ha figyelmet fordítanánk. A technika átváltoztatja az agyunkat, elsorvasztja, és még súlyosabb következményekkel is járhat, ha nem kapcsolunk időben, hogy mégiscsak jobb egy meghitt pillanat a kedvesünkkel, minthogy órákon keresztül figyeljük a telefonunk kijelzőjét.
Ezek a technikai vívmányok függőséget alakítanak ki, pont olyan, mintha bedrogoztuk volna magunkat, az agyunkat nagyon nehéz később eltéríteni a jó irányba, ha egyszer hagyjuk, hogy tévútra kalandozzon. Olyan romboló hatások keletkeznek, amiket nagyon nehéz helyrehozni. Ne hagyd, hogy a figyelmedet elterelje bármi fontosabb dolgokról! Család, barátok, gyerkőcök, a kedvesed, és akár te magad is sokkal kedvesebb társaság, mint egy állandóan pittyegő okostelefon. Gondold csak el, mennyi időt veszítesz, ha a figyelmedet elterelik ezek a technikai csodák. Csak egyszer figyeld meg magad, mennyire vagy rabja a gépeknek, és gondold hozzá, hogy mennyivel szebb lehetne az életed, ha függetleníteni tudnád magad tőlük.
Hallgass meg egy dalt, s add át magad a dallamok varázsának! :)
Utolsó kommentek