Nem is olyan régen álmodtam magamról. Tökéletesen egészséges voltam, nem bénított meg a félelem, nem szorongtam, vidám voltam, és örültem az életnek. Ha jobban belegondolok így utólag, meg is valósíthatnám ezt a valós életben is, csak kicsit kellene figyelnem önmagamra.
Nem kellene magamra vennem olyan dolgokat, amik meg sem érdemlik, hogy foglalkozzam velük. Ezt könnyebb kigondolni, mint megvalósítani. Vannak olyan embertípusok, akik örök jókedvűek, nem hagyják magukat legyűrni az élet viszontagságaitól, rá sem hederítenek, ha bármi rossz történik velük, olyan klassz kis életet élnek, hogy öröm a társaságukban lenni. Aztán vannak olyan típusok, mint amilyen én is vagyok, már kis nézeteltérés is kizökkent a nyugalmamból, és sok-sok idő kell, mire visszanyerem a régi mosolygós énemet. Hogy miért vagyunk ennyire különbözőek, nem tudom.
Amikor meditálok, és egy gyönyörű helyre képzelem magam, megnyugszom, és olyan sokáig szeretnék ebben az állapotban lenni, ameddig csak lehetséges. Ilyenkor nem érdekel, hogy beteg vagyok, olyan mély tudati szinten vagyok, mintha csak álmodnék. Azt képzelem, hogy ez a gyönyörűséges állapot mindig is tartani fog, és olyan megnyugtató ez az állapot, hogy ilyenkor semmi sem tud kizökkenteni ebből a csodálatos érzésből. Aztán kinyitom a szemem, és csodálkozva tapasztalom, hogy ez csupán az elmém furcsa játéka velem, de a hit azért megmarad bennem, hogy segíthetek magamon, ha csak egy kicsit is el tudnék vonatkoztatni olyan negatív dolgoktól, amik sokszor felborítják az életemet. Sokszor álmodom, hogy tökéletesen egészséges vagyok, és olyan életerős, hogy bármit el tudok viselni, amivel csak kapcsolatba kerülök. Néha nehéz a rossz fázisokon túltenni magunkat. Elragadnak az indulatok, amik aztán nem hagyják, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet élhessünk.
Ha a valóságban jobban belegondolok, nincs rossz életem, sőt, kifejezetten elkényeztet az élet sokszor. Biztonságban tudhatom magam, szeretnek és én is szeretni tudok, és nem kéne foglalkoznom olyasmivel, amin úgysem tudok változtatni. Az álmom, hogy egészséges vagyok, akár valósággá is válhat, csak el kell felejtenem, hogy vannak rosszabb napok is az életemben. Van egy álmom. Ez már a valóság talaján mozog, és kifejezetten olyan csodás megtapasztalás ez, amihez fogható kevés van. Ez az álmom az, hogy megpróbálom megvalósítani azt az életet magamnak, amiben nincs semmiféle félelem és aggodalom. Ezt az évet, és a többit is, ami még hátravan az életemből, úgy szeretném leélni, hogy mindent megteszek az egészségemért, hogy ne csak akkor érezzem magam boldognak, amikor éjjel álmodom, hanem minden egyes valós pillanatban. Nem olyan ördöngősség megvalósítani azt, hogy túltegyük magunkat az esetleges sérelmeinken, csak a figyelmünket kell mindig olyan dolgokra irányítani, amik megmelengetik a szívünket, és örömöt okoznak pillanatról pillanatra. :)
Hallgass meg egy dalt, s ébredj vidáman! :)
Utolsó kommentek