Azt olvastam egy könyvben, hogy a döntéseinket nagyban befolyásolják az érzelmeink. Ezt magamon is tapasztalom, nem véletlenül írok sokat az érzéseinkről. Az érzelmeink akkor is dominálnak, amikor például szeretnénk valamit, de azt most rögtön, vagyis akár most máris, azonnal akarjuk.
Tanulom az önfegyelmet, mert sokszor az visz tévútra, hogy nem tudom kivárni hogy beteljesüljön valami, amit nagyon szeretnék pedig, inkább leragadok a könnyebb megoldásnál, és azt választom, ami könnyen elérhető, amit könnyen meg tudok valósítani, nem tudok napokat, de még perceket sem várni szinte semmire sem. Ez sok kellemetlenségnek is oka szokott lenni. Sokkal jobban szeretem, ha most máris megtörténik valami, minthogy várjak egy későbbi időpontra, ahol pedig értékesebb jutalomban részesülnék. De nemcsak én vagyok ilyen, állítólag az agyunk a felelős mindenért, ő az, akinek szüksége van az azonnali döntéshozatalra. Nem tud várni. A várakozáshoz ugye kell egy kis önfegyelem, tudni kell türtőztetni magunkat egy kicsit, le kell tudnunk mondani az azonnali "jutalomról", ami lehet nem is annyira kecsegtető, mintha meg tudtuk volna várni a később bekövetkező eseményeket, és az azzal járó öröm nagyobb lett volna, mint amit most jelen pillanatban átélünk. Türelmetlenek vagyunk, és lehet, kissé mohóak is, mert az azonnali eredményekért "harcolunk", bármi is legyen az. Nem szeretünk küzdeni, nem szeretjük azt ami nehéz, ami nehezen megvalósítható, inkább keressük ami máris kielégíti a kíváncsiságunkat, az érdeklődésünket, a vágyainkat. Lemondunk a legjobb jutalmakról csak azért, mert nem tudunk várni, nem tudjuk kivárni azt az időt ami kell hozzá. Nem megyünk egy kört futni a lakótelep körül, ha épp süteményt majszolunk, inkább választjuk a sütit, minthogy megküzdenénk a belső érzéseinkkel, és megfegyelmeznénk magunkat egy kicsit, hogy sokkal jobban járunk, ha a futást választanánk. Vannak erős akaratú emberek, ők győztesen tudnak kijönni egy-egy ehhez hasonló helyzetből. Kedvencem Béres Alexandra fitnesz világbajnok, akit nagyon szeretek azért, amit elért az életében és próbálok tőle kitartást tanulni, mert szerintem példaértékű amit már eddig is csinált életében.
Értelem vagy érzelem? Melyiket hagyod, hogy döntsön a jövőd vagy akár a pillanatnyi jelened felől? Meg tudod-e győzni magad, hogy sokkal jobban jársz, ha nem eszel sütit, hanem inkább lenyomsz egy edzést? Nem mindig sikerül, az biztos, és ebben nem te vagy a hibás, így működik az agyunk, így vagyunk kalibrálva, hogy jobban örülünk az azonnali megtörtént dolgoknak, minthogy küzdjünk a távoli jövő kedvéért. Pedig kis erőfeszítés csak kis eredményt hoz, a nagyobb erőfeszítés jutalma pedig sokszorosa ennek. Nagyon érdekes, hogy tudat alatt már érezzük, hogy mit fogunk tenni, még mielőtt tudatosan ezt fölfognánk. Gondold el, vagy képzeld el, mi történne, ha egyszer úgy döntenél tudatosan, hogy kivársz és megküzdesz a sokat ígérő jutalomért? Meg fogsz lepődni valószínűleg, mert sokszoros öröm és sokszoros boldogság lesz a részed. Csak próbáld ki egyszer, vagy inkább sokszor! :)
Már lassan itt a reggel, hallgass meg egy dalt és ne add fel, küzdj meg az álmaidért! :)
Utolsó kommentek