Hiába minden erőfeszítésünk néha, nem tudjuk kialakítani magunknak az optimista látásmódot. Pedig nagyon szükségünk lenne rá a nap minden percében. Nem tudunk kibújni a bőrünkből, mindig visszacsúszunk a negativitásba.
Mennyire szeretnénk mindig jól érezni magunkat, de tudat alatt valahogyan másképp gondolkodunk, és hiába mondogatjuk magunknak, hogy milyen sok pozitív tulajdonsága van annak a személynek, akit most éppen szívből gyűlölünk valamiért, csak a negatív tulajdonságai jutnak az eszünkbe. Miért bántott meg? Miért mondta ki azokat a szavakat? Miért nem figyel rám eléggé? Miért néz levegőnek? -, és még sorolhatnám, hogy mik nem jutnak az eszünkbe amikor valaki nagyon nem szimpatikus módon viselkedett velünk.
Azt írja sok önfejlesztő könyv, hogy ha haragszunk valakire, bocsássunk meg és vegyük észre a jó, a pozitív tulajdonságait. Ha így teszünk, önmagunknak teszünk jót, mert inkább érnek így sikerek, mint másképpen. Én is próbáltam, és próbálom a mai napig gyakorolni ezt a technikát, mégsem megy jól, sőt, mondhatnám sehogyan sem megy. Nekem nagyon kemény dió sokszor az optimista szemléletmód, pedig belül tudom, hogy ez a helyes és jó hozzáállás. Tudom, hogy a béketűrés, a belátás, a jólelkűség, a megbocsájtás, a bizalom az alapja mindennek, csak amikor néha nagyon elkap a hév, nem tudom elővarázsolni ezeket a tulajdonságaimat és inkább nézem rossz szemmel a dolgokat, még akkor is ha tudom, hogy ezzel súlyos károkat okozok magamnak. Egyszerűen nem megy! Ez olyan, mint amikor már nem tudok jobban diétázni. Mindent megtettem, de erre voltam képes. Egyszerűen most még nem vagyok teljesen felkészülve a befogadásra.
Lehet, hogy neked is ismerős, amit leírtam, és neked is vannak olyan periódusaid, amikor nem úgy lépsz, mint szeretted volna. Belül nem vagy nyugodt, elkapott az indulat, és nem tudod objektíven nézni a dolgokat. Csak a rosszat látod meg mindenben. Kell egy kis idő, mire fel tudunk dolgozni sérelmeket, szükséges annyi idő, amennyi ahhoz kell, hogy újra vidámak és felszabadultak lehessünk. Az biztos, hogy megéri dolgozni rajta, mert hosszú távon, de valószínű, hogy rövid távon is csak nyerünk az ügyön.
"Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra."
Hallgassunk meg együtt lazításként egy jó kis dalt, hallgasd kedvedre. :)
Utolsó kommentek