Ha elszúrunk valamit a napunk során, lehet, hogy az egész napunk odavan. De lehet, hogy nem is mi szúrtunk el valamit, mégis úgy alakulnak a dolgok körülöttünk, hogy kész, vége, ennek a napnak már annyi! Mit tudunk tenni, hogy a kedvünk azért ne romoljon el végleg, mit tudunk tenni egy jó alaposan elrontott nap helyrehozataláért?
Mi lenne, ha úgy gondolkodnánk mintha meg sem történt volna az a bizonyos eset, ami kiváltotta, hogy most nagyon borzasztóan érezzük magunkat? Kérdezzük meg magunktól, hogy mit tennénk ebben a helyzetben? Tudunk-e úgy tenni, mintha mi sem történt volna? Csak gondold át a helyzetet! Történik valami, ami csúfosan elrontja az aznapi jókedvedet, de te megpróbálsz úgy tenni, mintha meg sem történt volna, mert nem akarod felhúzni magad fölöslegesen. Mit tudsz tenni? Például csinálod ugyanúgy tovább a dolgaidat, lecsitítod magad, mert nem szeretnél haragos lenni emiatt, nem ér annyit az egész, hogy bosszankodjál. Ez az egyik legjobb módszer, és általában hatásos is, hallgathatsz egy kis zenét is amíg a további teendőidet végzed. De egy elfuserált nap azért nyomot hagy az ember lelkében, az biztos. Nem mindenki képes csak úgy tovább csinálni a feladatait, mert forr a vére, dúl benne a harag, a mellőzöttség, és keresi az okot, hogy miért is alakul így ez a mai nap. Legjobb rájönni a dolog nyitjára, hiszen ha valaminek az okát megtaláljuk, könnyebben tudunk megnyugodni is végül. Tehát a másik feladat az, hogy mindig kutassuk ki, hogy ki, vagy mi volt az oka a mérgelődésünknek. Ha tudunk tenni ellene, az már fél siker, ha pedig nem tudunk tenni ellene, el kell tudni engedni önmagunktól a fájdalmat.
Van, amikor már sejtjük, hogy valaminek rossz vége lesz. Ilyenkor sem biztos, hogy tudunk tenni ellene valamit is, mert nem mi okoztuk, nem mi váltottuk ki az eseményeket, amik felé halad a napunk, de kénytelenek vagyunk az elszenvedő alanyai lenni. Ha már végképp elromlott egy napunk, és még hátravan belőle még legalább a fele, nagyon nehéz megküzdeni a hátralevő órákkal. Ha van rá módunk és nem csinálunk nagy galibát vele, menjünk el onnan, ahol épp rosszul érezzük magunkat, ugyanis ha ott maradunk, semmi sem garantálja, hogy jól jövünk ki végül a helyzetből. Ez nem megfutamodás, hanem ilyenkor a józan ész dönt, mert szándékosan nem akarunk rosszat sem magunknak, sem másoknak. Van olyan is, amikor abszolúte nem lehet helyrehozni egy elfuserált napot. Ilyenkor az idő dönti el végül, hogy mit is kellett volna tennünk, később jut eszünkbe a helyes megoldás, de utólag már kár bosszankodni bármin is.
Remélem azért, hogy neked egyáltalán nincsenek elrontott napjaid. Ha mégis lennének, jusson eszedbe, hogy bölcsen gondolkodni mindig is van időnk, sok lehetőség adódik előttünk, és bárki bármit is mond, nem kell belemenni csatározásokba, vitákba, mert minden vita, veszekedés végződhet rosszul is. Murphy törvénye szerint: "Ami el tud romlani, az el is romlik." -, és ez igaz lehet mindenre, még a jókedvünkre is. A mi dolgunk az, hogy ezt a jókedvet minél hamarabb vissza tudjuk szerezni magunknak.
Írtam, hogy hallgass zenét, ezért küldök neked egy jó kis dalt, hogy sose bosszankodjál semmin. :)
Utolsó kommentek