Hoztam egy dalt neked, és tulajdonképpen magamnak is, még az előző bejegyzéshez szántam ráadásdalnak, de lemaradt, így hallgasd meg ezt most sok-sok szeretettel.
Hogyan is mondhatnám el mit érzek, amikor a szívem kettéhasad néha a fájdalomtól. Ígérem, hogy nem sok bejegyzés fog ezután arról szólni, hogyan is kellene jól viselkednem, amikor mélyponton vagyok. Most hasonlót érzek, ez olyankor szokott előjönni, mikor túlvállalom magamat és nem jövök ki jól a nap végére. Ilyenkor muszáj csúsztatni másik napra teendőket, és nagyon nem jó, ha már a következő nap is kellően be van táblázva.
De nem is írok most erről, mert nem jó így aludni térni, inkább beillesztem az elmaradt dalt, hallgasd szeretettel.
Sokszor gondolok rád, főleg most, mikor már szinte búcsút kell intenem egy kis időre, mert máshogy nem tudok jól kijönni a napjaimmal. Az idén ebben a hónapban volt 9 éves a blog, küldök is ezért neked egy másik dalt, remélem, hogy tetszeni fog. :) Talán július közepéig tudok maradni most a blogon, és közel egy hónapos kimaradás lesz majd, ahogyan én azt előre látni tudom. De mindent bepótolunk majd, ami elmaradt, és igyekszem meglátni a pozitívumokat az életemben. Amíg nem leszek, élvezd a nyarat, és töltsd kellemesen az idődet! Olvass sokat, mondjuk talán épp ezt a blogot is beillesztheted az olvasnivalók közé. Van sok optimista bejegyzés, erre fókuszáljál, amikor olvasol.
Hogyan is mondhatnám el mit érzek, amikor kénytelen vagyok visszavonulót fújni, mert a sok dologtól nem tudok kellően koncentrálni mindenre. Mindig is a szívemben maradsz, és nem végleg búcsúzom majd, csak egy kis rövid időre. Azt mondják, hogy a szerelmeseknek is kell néha egy kis szünet, még ha muszájból is. A távollét alatt erősödik a kapcsolatuk, rájönnek bizonyos dolgokra, amiket eddig nem vettek észre, és értékelik a pillanat varázsát, amikor újból találkozhatnak. Megerősödve jönnek ki ebből az időszakból, és ha nehéz is megtenni hasonlót, az idő összehozza újra a szerelmeseket egymáshoz. Valahogyan így gondolj erre a muszájból való kényszerszünetre.
Mindig is tervem volt, hogy egy honlapon szerepeltessem ezt a blogot, de lehet, hogy ehhez én kevés vagyok, így ez a feladat majd a gyermekeimé lesz, feltéve ha jónak látják ezt. Nem is tudom mi lesz, ha már nem fogok tudni írni, vagy megmarad az utókornak ez a blog, vagy a köd homályába vész. Remélem, hogy az utóbbi azért nem fog bekövetkezni.
Még július közepéig írok neked, és az augusztus második felét már együtt tölthetjük újra. Hogyan is mondhatnám el mit érzek? Szavak nincsenek rá, az érzelmeimet pedig nem mindig tudom megfelelően leírni. Nagyon fogsz hiányozni, már úgy megszoktam, hogy együtt vagyunk, és már nem is tudnám másképp elképzelni az életemet. Hallgasd meg az ígért másik dalt, s élvezd a nyarat, ne gondolj a gonddal, ráér az, megvár holnap is, ha nagyon akar. Aludj jót ma is, s legyen az álmod szép! :)
Utolsó kommentek