Elmesélek röviden egy szép mesét, történetet. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, ahol minden vasárnap rendkívül unalmasan telt. Emberek keltek, mosoly helyett szomorkodtak, és úgy tűnt, mintha a hétköznapi rohanás ellepte volna a várost.
Ám egy nap, ami már a szép reggeli nap fényével kezdődött, mintha valami csoda történt volna. Amikor az emberek felébredtek, egy édes illat lengte be az otthonaikat. Kimentek az utcára, és a levegő friss volt, tele kellemes, tavaszi illattal.
A kisváros lakói csendben és kíváncsian járták végig az utcákat, amikor hirtelen megszólalt egy furulya hangja. Egy öregember ült egy padon, aki mindig csendben, magányosan járt-kelt a városban, most boldogan játszotta a furulyájával a legszebb dallamokat. Az emberek összesereglettek körülötte, és mosolyogni kezdtek. Egyikük vidáman táncolni kezdett. Ezt látva a többiek is elkapták a hangulatot, és boldogan csatlakoztak hozzá.
Egy kisfiú, aki mindig komoly és szomorkodó volt, most először mosolyogva játszott, futkározott a többiekkel. Egy idős asszony, aki általában elhúzódott a többiektől, most vidáman lépkedett előre. Egy fiatal lány, aki mindig az álmai után vágyott, most úgy érezte, mintha a világ rámosolyogna.
A zenész félig-meddig elveszett a furulya dallamában, miközben szeretettel nézett minden egyes embert a városban. Ahogy játszott, az emberek egyre többen álltak meg, és szép lassan a városi tér is megtelt vidám táncolókkal. A vasárnap végre élettel telítődött.
Az emberek egymás szemébe néztek, mosolyogtak és ölelkeztek. Egy olyan nap volt ez, ami átalakult együttlétté, boldogsággá és szeretetté. A kisváros eddig szürke utcái most vidám színekkel tündököltek, és az itt élők szíve megtelt kedvességgel. A furulya hangjára a vasárnap is a boldogságról szólt.
Azóta minden vasárnap a városi tér tele van vidám emberekkel, akik megélik a pillanat varázsát, táncolnak és egymásnak átadják a bennük lévő szeretetet. Az apró furulya pedig mindig ott csendül, hogy emlékeztessen mindenkit, mennyire fontos az öröm és az együttlét az életben. :)
---
Azért írtam le neked ezt a kis történetet, mert eszembe juttatta, hogy egyszer mi is épp egy aluljáróban mentünk a strand felé a Balatonon egy szép vasárnapi napon, és ott az aluljáróban egy fiatal srác gitározott, hogy felvidítsa az embereket. Sikerült is neki, mert hamarosan körbefogták az emberek és mosolyogva vidáman hallgatták a dallamot, amit játszott. Sikerült ennek a fiatal srácnak egy kis melegséget lopnia az emberek szívébe. Mindig eszembe jut ez a kis mozzanat az életemből, örültünk mi is a gyerkőcökkel és boldogan mentünk tovább a strand felé, tudtuk, hogy a napunk egy csodás vasárnapi nap lesz az életünkben. :) A zene nem ismer határokat, összeköti az emberi szíveket és bearanyozza a lelkünket. :)
Hallgass meg ezért te is egy jó kis dalt, és teremts egy vidám vasárnapot magadnak, érezd jól magad egész nap! :)
Utolsó kommentek