Sokszor gondolkodom rólad, nem is hinnéd milyen sokszor! Amikor kezdtem írni ezt a blogot, minden olyan furcsa volt, szinte idegennek tűnt minden amihez csak nyúltam. Nem találtam a szavakat, pedig tudtam mit szeretnék írni, mégis keresnem kellett a szavakat, hogy megállja a helyét az, amiket írok. Nem akartam sületlenségeket írni, de valahogy mégiscsak sikerült megírni az első bemutatkozó posztot. Később is több órába telt mire egy-egy bejegyzés egyáltalán el tudott készülni.
Nem mondom, hogy sokat javult a helyzet, de azért már másabb lett, mert sokkal közelebb érezlek magamhoz mint a kezdetekben. Tudom, hogy itt vagy, nem is olyan messze tőlem, csak azt nem tudom, hogy a te fejedben épp mi jár, mi foglalkoztat téged, és miért is olvasod néha ezt a blogot? Lehet, hogy mázlim is volt, hogy idáig ki tudtam tartani, mert nagyon sokszor döntöttem el magamban, hogy felhagyok az írással, de mégis mindig folytattam valahonnan, ahol épp megrekedtem.
Nagyon sokat gondolkodom mostanában, rólad, rólam, mindenkiről, aki csak közelbe kerül ezzel a gyógyulást segítő bloggal. Arról gondolkodom, hogy segít-e ez neked, segít-e jobban élned, segít-e megküzdeni a gondjaiddal? Sokszor szántam már el magam, hogy igazán életmódot váltok, de most már rá vagyok kényszerülve, nem tudtam teljesen vigyázni magamra. Azért, hogy te ne csinálj hasonlót, ezért is ajánlatos néha belesni ebbe a blogba, mert sokszor írom milyen ostobaságokat is csináltam, amiket nem jó követni. Azt sejtem, hogy szereted a dalokat, a zenét, én mindig imádtam, és nem is tudnék létezni nélküle, épp a zeneterápia segített most kilábalnom egy szörnyű időszakomból. Persze mások is besegítettek, amiért hálával tartozom nekik. Nem is felejtem el soha ezt a segítséget és itt őrzöm a szeretetüket a szívem közepében. Ugyanúgy neked is hálával tartozom, mert tartottad a lelket bennem épp olyankor, amikor végleg fel akartam adni mindent. Sokszor gondolkodom rólad, milyen is lehetsz, vajon mi érdekel téged és merre visz az utad ha reggel felkelsz és elindulsz otthonról? Mi izgat téged, mi foglalkoztat téged, mivel lehet levenni téged a lábadról és mi az, amiért mindenedet odaadnád csak azért, hogy az a valami a tiéd legyen? Nem tudom hány éves vagy, és szeretsz-e olvasni vagy rádiót hallgatni, nem tudom, hogy képes vagy-e megváltani a világot, nem tudom, hogy szeretsz-e szeretni, és nem tudom, hogy milyen fából is faragtak téged, szereted-e a humort és a viccelődést, a tréfát, de azt tudom, hogy kitartó vagy, mert sokszor jössz és velem töltöd az időd egy részét. Ezt köszönöm neked, én nagyon szeretek neked írni, mert már a barátom vagy, épp úgy, mit a kis hercegnek barátja lett a róka. Mindig várom, hogy mikor lesz annyi időm, hogy pár sort írhassak neked, de mindig túl kevés ez az idő, sokkal több mesélni valóm van, mint azt itt le lehetne írni. Ha van kedved, tarts velem továbbra is, és ne feledd, hogy ha lesznek is szünetek az írásban, én sosem felejtelek el téged, mindig vissza fog húzni a szívem, mert tudom, hogy velem szemben ülsz, és úgy vagyunk, mint két barát, aki beszélget egy jót épp akkor, amikor kedve tartja. Nem is írok most többet, mert ezekből a sorokból is világosan látszik, hogy itt vagy elrejtve a szívem csücskében, és tudom, hogy ezen az éjszakán is rólad fogok gondolkodni, vajon merre élhetsz, jó sorod van-e, és mennyire tetszik neked a saját életed? Sokszor eszembe jutsz és sokszor fogok még írni neked, úgyhogy ne menj messzire, legyél itt a közelben, mert lesz bőven olvasnivalód, arról én gondoskodom, ne félj! :) Élj boldogan, élj békében és szeretettel a szívedben!
Hallgass meg egy dalt, s élvezd az este hangulatát még ameddig tart. :)
Utolsó kommentek