A gondolatainkban számos ötlet, álom, cél, remény és még sok minden más fogalmazódik meg. Nemigen tudjuk befolyásolni mire is gondoljunk. Hiába szeretnénk nagyon koncentrálni valamire, mindig elkalandozik a figyelmünk, mindig lesz valami, ami másfelé viszi a gondolatainkat. Szinte lehetetlen megzabolázni őket.
Amikor gondolkodol, eljutsz valahová. Lehet, hogy az álmaid felé vezetnek a gondolataid vagy célokat tűzöl ki magad elé, de számos ötlet bujkál az elmédben, hogy megvalósulhasson, egyedül te vagy az, aki dönt afelől, hogy melyik gondolatodnak adsz helyet az életedben. Vannak fontos, nagyon fontos gondolataid, sokszor kell szelektálnod és sokszor állítod őket fontossági sorrendbe. De a gondolataidból keletkezik majd a hited is, hiszen a gondolataid által győződsz meg arról, hogy hiszel-e valamiben vagy sem. Amikor kialakul benned valami, amiben hiszel és ez egyszeriben szerteszét foszlik hirtelen, akkor mit teszel, mit csinálsz ebben a helyzetben? Nem jó vakon hinni valamiben vagy valakiben. Mindig a saját meggyőződésed dönti el, hogy jó-e az neked ha hiszel egy dologban. De amikor végül kialakul benned egy bizonyos tény, ami szerinted mély meggyőződés is, akkor ezt hívják hitnek, amiről nem szívesen mondasz le még akkor sem, ha valakik megpróbálnak meggyőzni az ellenkezőjéről. Hiszel valamiben, hiszel valakiben, mert az a valami, vagy az a valaki már bebizonyította, hogy érdemes bíznod benne, érdemes kitartanod mellette, érdemes szeretned, de hirtelen történik valami, ami ezt az egészet szétrombolja, széttörik az egész és nem tudsz mit kezdeni most a helyzettel. Hogyan lehet kezelni mindezt? Az ember egy ideig küzd, próbál olyan ismereteket szerezni, amivel visszavarázsolhatná az egészet, ami kettétört a szívében, egy ideig küzd és megpróbál mindent, megpróbálja a lehetetlent is, de végül megadja magát, és elfogadja az elfogadhatatlant, mert nem tud mit kezdeni már a kialakult helyzettel. Az, hogy ilyenkor milyen törések történnek a szívedben, azt csak sejteni lehet vagy még sejteni sem, mert minden ember egyénileg küzd meg hasonló helyzetekkel. De a törés az megmarad sokáig, nagyon sok idő kell ahhoz, hogy valamennyire el tudjuk fogadni azt, amire nem is számítottunk soha. Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít egy idő után. Én nem tudom, nem is hiszek ebben, nekem is vannak olyan emlékeim, amik több tíz éve kerültek be a szívembe és fájó emlékek ezek, és még negyven év múltán sem tudom kitörölni a fejemből őket. Hittem valamiben, ami nagyon fontos volt a számomra, de egy pillanat alatt kettétört az egész, szertefoszlott minden, ami ezzel kapcsolatban volt. Mit tudtam tenni akkor, abban a helyzetben? Először dühös voltam, mert megrendült a hitem, később próbáltam mást csinálni, hátha az elűzi a gondolataimból a fájó emléket, de nem sikerült, és tudom, amíg élek, itt lesz ez a seb a szívem közepében még akkor is, ha még most is folyamatosan küzdenék ellene. Nem érdemes már több időt szánnom a kiküszöbölésére, mert az idő nem gyógyította meg, a fejemből nem sikerült kikényszeríteni, így meg kellett tanulnom együtt élni ezzel az érzéssel. Nem jó érzés ez, és még ha igyekszem is, tudom, hogy vannak fontosabb és sürgősebb dolgok ennél az életemben, és ezek felül tudják írni a fájó emlékeket és jobb és szebb érzésekkel helyettesítik. De mindenkit más fából faragtak, lehet, ami nekem nagy horderejű probléma, az másoknak meg sem kottyan, nem veszik a szívükre és a lelkükre. De ami a lényeg, hogy minden egyes napot úgy tudjunk végigélni, hogy a nap végén elégedettséget érezzünk, és boldogan térjünk majd nyugovóra minden ellenérzés nélkül. :)
Hallgass meg egy dalt, és küzdj mindig az álmaidért, soha ne add fel őket! :)
Utolsó kommentek