Késő van, nagyon késő, mégis én még fent vagyok és szeretnék még írni neked valamit. Ha itt vagy velem sokszor a blogon, észreveheted, hogy estefelé mindig átolvasom a blog egy-két bejegyzését, mert motivációs céllal írom ezeket a magam számára is. Amikor alszunk, szinte feldolgozzuk szépen az előző nap eseményeit, reggelre általában meg is nyugszunk, és új színes álmokkal ébredünk, amiket szeretnénk is megvalósítani majd aznap.
Volt idő az életemben, amikor féltem elaludni, féltem, hogy reggelre még az a maradék reményem is elvész, amit sikerült nagy nehezen összeszednem magamnak. De félelemben nem lehet elaludni, meg kellett tanulnom, hogyan tudom megnyugtatni magamat, ha nagyon muszáj. Az előző bejegyzésben az életünk szépségéről írtam, de oda direkt nem írtam negatív érzelmeket, mert boldog életet csakis jókedvűen tudunk élni. Mégis mindenkinél vannak rosszabb napok, amiket ki szeretne törölni az életéből, az emlékeiből. Kemény dolog ez, és csak azért írok róla, hogy tudd, sosem szabad félelemmel a szívedben nyugovóra térned, muszáj addig igyekezni, amíg megnyugszunk, és higgadtan tudunk viselkedni. Nem egy egyszerű dolog, főleg nem éjnek évadján ilyesmivel törődni. Azt mondják, hogy így estefelé már ne foglalatoskodjunk felkavaró dolgokkal, mert az gátolja az elalvásunkat.
Amiről írni szeretnék neked az az, hogy figyeld csak meg, amikor együtt vagy a családoddal, szinte minden mást ki tudsz zárni a gondolatvilágodból, csak ők számítanak, csak velük szeretnél lenni, és ezt főleg az esti együttlétre értem, amikor már senki nem megy sehová, mindenki úgy tölti az idejét, ahogyan csak szeretné, és tudunk figyelni egymásra, érdekel, mi is történt a szeretteinkkel egész nap. Érezd át ennek a jelentőségét! Milyen csodákat tudunk átadni egymásnak az esti beszélgetések alkalmával. Most itt van a hétvége, meg is lehet nyújtani az együtt töltött órákat, mindenki azt meséli el, mi történt aznap, minek örült, mi keserítette el, mit csinált jól és volt-e valami, amit még jobban lehetett volna elintézni. De nemcsak erről szerettem volna írni, hanem a szavak fontosságáról is, az érintések, az ölelések jelentőségéről is, amiről sokszor megfeledkezünk, pedig annyira jólesik ez a szívünknek és a lelkünknek. Úgy ne térjünk nyugovóra, hogy meg ne öleltük volna a szeretteinket, mert sokkal nyugodtabb álmunk lesz, ha megpihen a lelkünk, és a szívünkben ezernyi hálás gondolat fakad. Egy érintés, egy ölelés, egy szép szó vagy gondolat, mind-mind segíti az egymáshoz fűződő szerető viszonyunkat. Vegyünk erőt magunkon, nem telik sokba, és figyeld csak meg az eredményt, azt a boldog mosolyt, azt a vidám tekintetet, azt a szerelmes pillantást, amit ezek az ölelések, érintések létrehoznak. Meglátod a kedvesed tekintetében, a szép szemében azt a bujkáló szerelmes érzést, amit lehet nem tud szavakkal hirtelen kifejezni, de egy kedves ölelés hatására a szíve megtelik örömmel és boldogsággal, és biztosan viszonozni is tudja majd a szeretetedet. Sok helyen van, olvastam, hogy házaspárok külön helyen alszanak, és még az a hír is járja, hogy ez növeli az összetartóerőt, de én ebben nem nagyon hiszek. Egyszer régen épp azért választottuk egymást, hogy együtt boldoguljunk, és ehhez szerintem az is hozzátartozik, hogy szenvedélyesen szeretjük egymást, nem kívánkozunk másik helyen aludni a lakásban. Szépet aludni is csak egymás mellett lehet, átölelve egymást, és szeretve egymást mindhalálig.
"Amikor az ember fiatal - akár még csak középkorú -, akkor nem gondol abba bele,
hogy minden pillanat számít, meg mindenki számít, meg minden, amit megtettél,
számít, meg amit nem tettél meg, az is. Azok az apróságok, amik apróságnak
tűnnek, azok visszatekintve jelentőséget kapnak."
Pataki Ági
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre! :)
Utolsó kommentek