Azt hiszem, egy gyógyulási folyamatnál ez a legnehezebb, hogy magunk mögött tudjuk hagyni a nyomasztó problémáinkat, ne törődjünk velük, és még csak ne is emlékeztessük magunkat rájuk. Könnyű leírni a címben írt biztatást is, de hogy a csudába valósítsuk ezt meg, hogyan éljünk boldogan és kiegyensúlyozottan, nem pedig mindig csak panaszkodva?!
Fel kell ismernünk először is, hogy mik azok a tényezők, amik nem szolgálják a javunkat, azokat a dolgokat, amik visszahúzóerők, amik elveszik az energiánkat egyik pillanatról a másikra. Elég jól kell ismernünk magunkat ahhoz, hogy ezt mind meg tudjuk hirtelen állapítani. Tudnod kell magadról, hogy mi hoz ki a sodrodból, és azt is tudnod kell, hogy mi mérgesít fel nagyon hamar, vagy milyen érzéseken nem tudsz uralkodni? Szinte párbeszédet kell folytatnod önmagaddal, hogy ezeket meg tudd állapítani, kikérdezed magad, válaszolsz rá, vagyis időnként önvizsgálatot tartasz. Ha ezt megteszed, könnyebben veszed majd észre, hogy egy helyzetből vajon mi is fog kikerekedni, könnyebben tudsz eligazodni a saját érzéseid között, és jobban is tudsz reagálni egy stresszes, nyomasztó szituációra. De vajon hogyan is tegyük túl magunkat például azon, amikor valaki jól felbőszített, kihozott minket a sodrunkból, és jól felmérgeltük magunkat, csakúgy izzik körülöttünk a levegő a haragunktól. Lehet, könnyen jössz haragba, könnyen felmérgeled magad, és ezen lehet, csak nagysokára tudsz változtatni, még az is lehet, hogy sok-sok idő telik majd el, mire újból a régi önmagadat tudod adni. Akármilyen sok időbe telik mindezt megvalósítanod, mindenképpen foglalkoznod kell vele, mert a lelked mélyét is érinti minden egyes sérülésed. Ezeket a sebeket be kell gyógyítanunk először, hogy később el tudjuk őket teljesen felejteni. Légy ezért jóban önmagaddal, és ne sajnáld az időt arra, hogy magad mögött hagyhasd a sok felgyülemlett gondodat, amik eddig megkeserítették az életedet.
Az idő drága kincsünk. Nem szabad eltékozolni, nem szabad másra használni, mint amire való, élni kell tudni vele és jól kell tudni a javunkra fordítani. Most kitérőként olvasd el ezt a pár sort, ami épp erről szól: - "Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett." /Wass Albert/.
Ha már eljutottál addig, hogy az időt a barátoddá tudtad fogadni, és jól tudsz vele bánni, akkor az életed is simulékonnyá válik, hiszen így mindent meg tudsz oldani, amit csak kitűzöl magad elé. Sokszor ugye épp az idő segít neked elfelejteni a rossz régi emlékeidet. De te magad is aktívan részt vehetsz abban, hogy megpróbálod semleges szemszögből nézni a neked nemtetsző sérelmeidet, mert így nem húzod fel magad olyan könnyen és nem fogsz mindig belefutni ugyanabba a csapdába, ahonnan olyan nehéz kilábalni. Segítsd azt a folyamatot, ami elmulasztja a régi sérelmeidet, ami segít abban, hogy rózsásabban lásd a múltadat is, azokat a rossz érzéseket, amiket kénytelen voltál egykor átélni. Lépj egy nagyot és hagyd magad mögött minden gondodat és bajodat, mert ha nem teszed meg, a fejedre nő a sok probléma, amiből nem fogsz tudni előre lépni. Túl kell tennünk magunkat negatív emlékképeken, el kell tudni felejtenünk a rosszat, és csak a jóra szabad figyelnünk. :)
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked! :)
Utolsó kommentek