"Az őszinteség a jó kapcsolat titka. Ha azt be tudod kamuzni, jó úton vagy." (Courteney Cox) -, ez egy vicces idézet, amin jóízűt tudunk nevetni, de ha már itt tartunk, beszélgessünk is az őszinteségről. Be merjük-e vállalni magunkat minden esetben? vagy Kicsit kockáztatunk néha és beérjük féligazságokkal? Nehéz erre válaszolni, mert sokfélék vagyunk, és sokféleképpen gondolkozunk is.
Jó néha jót nevetni magunkon és a saját stílusunkon is, mert egy kicsit felszabadít minket a sok munka fárasztó érzésétől, és valljuk be, hogy van, amikor muszáj jóindulatúan füllenteni, hogy ne sértsünk meg másokat, vagy kimentsük magunkat egy-egy helyzetből, amivel nem szeretnénk rossz érzéseket kelteni. Ha nincs kedved elmenni egy találkozóra, akkor kicsit lehet füllentesz, hogy mentsed a menthetőt, de nem szeretnéd megsérteni a társadat, ezért úgy fogalmazol, azt mondod például, hogy más valami jött közbe és nem tudsz elmenni arra a találkozóra. Ezt nevezik kicsit füllentésnek, de jóindulatú a dolog, mert csak ki szeretnéd menteni magad, mert vagy túl fáradt vagy, vagy mást terveztél be magadnak épp arra az időpontra. A társad sem sértődik meg, és te sem kerülsz kellemetlen helyzetbe. - Ezt én olvastam valamelyik könyvben, hogy ez így működik, és a való életben ez nem számít hazugságnak, hanem jóindulatú füllentés az egész, és erre többször is rá vagyunk kényszerülve életünk során, hogy ne mondjuk ki a teljes valóságot. Nem tudom miért, de nálam nem nagyon működik ez a dolog, mert én túlságosan is őszinte vagyok egy füllentéshez, még amikor nem mentem el az összejövetelekre, akkor is megmondtam az okát, bár, mindig csak azt tudtam mondani, hogy a betegségem miatt nem tudok részt venni, mert a sok ember túlságosan frusztrál engem. De éreztem én magamban, hogy túl őszintének sem jó lenni, mert visszájára is elsülhet az, amit mondunk. Például megsérthetünk vele bárkit, aki túlérzékeny, és félre is érthetik azt, amit mi mondani szerettünk volna. Azonban a szép igazi őszinteség az becsülni való tulajdonság, és jó, ha rendelkezünk vele, jó, ha ilyenek vagyunk, mert ezért bíznak meg bennünk, és ezért vagyunk szavahihetőek. Valóban nem értem túlságosan mi értelme van a jóindulatú füllentésnek, de akik okosabbak nálam, ők úgy gondolják, hogy előfordul ilyesmi az életünkben, és nem kell érte vasra veretnünk magunkat, vagyis ne haragudjunk meg magunkra ilyesmiért, ha ez előfordul időnként nálunk.
Lehet, nem is az őszinteségről beszéltünk inkább, hanem a kis füllentéseinkről, de ezek ugyanúgy hozzánk tartoznak, és nem leszünk ettől kevesebbek. Az más kérdés, hogy ezt én nem tudom jól alkalmazni, ezért mindig is sértődés lett a vége az én mentségeimnek. Megértették, de nem tudták elhinni, megmagyarázni maguknak, hogy miért nem vagyok képes összeszedni magam egy összejövetelhez. Úgyhogy mindig rajtam csattant az ostor, nem volt elég, hogy beteg voltam, még rosszul is kommunikáltam másokkal. De ezt lehet, tényleg a betegségem hozta ki belőlem.
Az őszinteség szép tulajdonság, és mindig törekedni kell arra, hogy így éljünk, mert különben csak zavarok keletkeznek a kapcsolatainkban. Persze az is igaz, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy erről itt most írjak, de a sors most így hozta, hogy eszembe jutott pár gondolat az igazi őszinte beszéddel és a jóindulatú füllentéssel kapcsolatosan. Mindenki úgy él, ahogyan tud és ahogyan szeret, nem kell senkinek beszámolnia sem a múltjáról, sem a jövőjéről, sem pedig arról, hogy miről mi a véleménye és milyen jó és rossz tulajdonságai vannak. Én a magam részéről mindig is megmaradok ilyen túl őszintének, aminek sokszor megiszom a levét. De én ilyen vagyok, én is változom, és lehet, egyszer sikerül úgy szót értenem másokkal, hogy a kifogásom nem lesz füllentés.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek