Nagyon sokáig nagyon sokszor jutottak az eszembe fájdalmas emlékek, olyanok, amiket korábban fel sem tudtam dolgozni. Ez nagyon kellemetlenül érintett mindig és mindig olyankor jöttek elő a fájdalmas pillanatok, amikor a legkevésbé hiányoztak, amikor nem tudtam velük mit kezdeni. Ma már derűsen nézek az életem elé, a napjaim mindig vidámak, maximum a nagy melegtől vagyok néha ingerlékenyebb, de ez természetes dolog.
Milyen fájó emlékekre gondolok itt? Az, hogy nem tudtam élni a fiatalabbkori életemet úgy, ahogy azt én elgondoltam még lánykoromban, ez nagyon fájdalmas érzés volt nekem a mai napig is. Nem tudtam kibontakozni, mindig azzal kellett szembesülnöm, hogy csökken az értelmi színvonalam, és egyre több erőfeszítésembe került visszatornásznom magam újra és újra egy olyan szintre, ahol valahogyan megbékéltem a sorsommal, de kibékülni sosem tudtam ezzel a fájó érzéssel. Az, hogy ez most már nem érdekel, sok mindennek köszönhető, de úgy élni évtizedekig, hogy nincs benned örömérzés, nincs benned vidámság, nincs benned remény egy jó nap felé, az rettentő kimerítő tud lenni. Ki is merültem én rendesen szinte napról napra, percről percre, sokszor nem is tudtam, hogy mi vitt tovább az utamon. Szóval rengeteg fájó gondolat kavargott bennem régebben, és csak az segített, hogy olvastam és olvastam és olvastam abban a reményben, hogy a következő könyv majd meghozza a megoldást az én bajomra. Persze így panaszkodni utólag teljesen felesleges, de van, amikor muszáj ezt megtenni, mert segít feloldani a sok feszültséget. A fájdalmat mindig feloldja valami, még ha csak kis mértékben is. Néha talán szükségünk is van fájdalmas pillanatokra, hogy értékelni tudjuk a derűt, a mosolyt, a vidám hangulatot.
Derűs érzéseket akkor élünk át, amikor teljes összhangban vagyunk, és nem zavarja semmi a köreinket. Mindenki szereti ha jól érzi magát, és teljesen átadhatja önmagát egy önfeledt hangulatnak, amikor úgy érzi, hogy övé a világ, amikor azt csinálhatjuk, amit akarunk és amit szeretünk is. Tulajdonképpen úgy befolyásolhatjuk a hangulatunkat, ahogyan szeretnénk, csak egy kis ráérzés kell hozzá, és nem szabad semmit sem a szívünkre és a lelkünkre vennünk. Ezt azért nem lehet mindig teljesen jól megvalósítani, de ha nem így teszünk, csak magunknak ártunk vele, hiszen nem jó ha egész nap csak kesergünk a múltunkon vagy nehéz szívvel várjuk a következő pillanatot. Ezért is írom mostanában sokszor, hogy légy vidám és mindig törekedj arra, hogy a hangulatodat semmi se tudja elrontani. Én most fényévekkel jobban érzem magam, mint éreztem korábban magam, és a jó öreg idő az, ami a legjobban segített ebben. Úgy látszik, el kellett telnie ennyi időnek (40 évnek!!!), hogy ezerszer jobban érezzek most, mint régebben éreztem. Így nem bánom már, hogy ennyit kellett erre várnom, de utólag ugye okos az ember és azt mondja, hogy sokkal több esélyem volt arra, hogy segítsek önmagamnak, mint azt én hittem korábban. De én ezeket a jeleket akkor nem tudtam észrevenni, még akkor sem, amikor tényleg nyilvánvaló volt ennek a jelenléte. Nem baj! - mondom most már ezt, és még szerencse, hogy a betegségem a jobb irányt választotta és nem romlok már folyamatosan, mint régebben tettem ezt. Ennek örülni kell mindenképpen! :)
Hallgass meg egy dalt, még tegnap választottam ki neked, már megint egy új nap kezdődik, és pont elseje, augusztus elseje van, új hónap, teli sokatmondó reményekkel! :) Térj te is lassan nyugovóra, és álmodj szépeket! :)
Utolsó kommentek