Volt már úgy, hogy túl sok volt a szabadidőd és nem tudtad, hogy mit csináljál? Nehezen képzelem ezt el, de előfordulhat, hogy nem tudjuk jól kihasználni a szabadidőnket. Ilyenkor jön jól, ha tudunk olyan tevékenységeket kitalálni magunknak, amik örömmel töltenek el és egy idő után a hobbink lesz. Ha van egy klassz hobbid, biztosan nem fogsz sohasem unatkozni.
Olyan kevéssé becsüljük meg néha amit kapunk a jó sorsunktól és azáltal is, ahogy cselekszünk. Minden, amit kaptunk a jó Istentől, az a sok varázslatos lehetőség, mind-mind megbecsülendő dolog. Van, aki természetéből adódóan optimista, van pedig akit győzködni kell ennek jelentőségéről.
Az agyunk összevissza cikázik néha. Hogyan szoktassuk fegyelemre az agyunkat? Nem könnyű felelni erre a kérdésre. Főleg nem már március elején, amikor már mindenki a tavaszt várja mikor fog beköszönteni végre. Van, mikor kicsit megbolondulunk, összezavarodnak a gondolataink. De ha tudod merre indulsz el, sikeres lehetsz.
Egy könyvet ajánlok most neked. Mivel nem lehet idézni belőle, így csak a könyv címét írom meg és biztatlak, hogy olvasd el minél hamarabb.
"Engedd, hogy a kudarc
Rávilágítson a legfőbb tanulságra:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erőteljes napfelkelte kezdete." (Sri Chinmoy)
Mit tehetünk olyankor, mikor látjuk, hogy valakinek nagyon szüksége van segítségre, de nem hajlandó azt elfogadni? Általában talán a makacsság szüli az ilyen helyzeteket, de lehet, hogy félelemből vagy más megbújó érzelem miatt utasítják el a segítő kezet.
Rájöttem, hogy sosincs olyan nagy baj körülöttünk, mint ahogy azt néha érezzük. Mindig van mibe kapaszkodnunk, mindig jön valahonnan segítség. Néha jobban körül kell néznünk a környezetünkben, hogy találjunk kapaszkodókat magunknak, de a segítség biztosan nincs messze, az biztos.
Most nagyon nehezen szedem össze magam és mindig történik valami, ami visszamozdít a mélybe és olyankor nem tudom hogyan és mit kellene csinálnom, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Ki kell mozdulnom ebből a helyzetből, amiben most vagyok.
Nos, tartozom egy kis magyarázattal. A hiba az én készülékemben van. Mindig. Nagy vívódások előzték meg ezt a mostani bejegyzésemet. Tartozom neked annyival, hogy ne rúgjak fel mindent magam mögött és ne hagyjak itt csapot-papot és tartozom minden kedves olvasómnak azzal, hogy még ha nem is vagyok még teljesen jól, folytassam az írást, folytassam a blogot. Biztosan lesznek még hullámvölgyek az életemben, de ezt nem oldhatom meg azzal, hogy felégetem a hidat magam mögött. Ha velem tartasz, én örülök ennek a legjobban.
Azt hiszem csak én vagyok ilyen megváltoztathatatlan, hogy bármilyen fogadalmat is teszek meg az év elején, már január végén szinte semmi sem marad a kezdeti lelkesedésből. Igaz, hogy most kihagytam a számomra fantasztikusnak ígérkező online programot a neten. Épp azért, mert beláttam, hogy valamilyen oknál fogva nekem nincs elég akaraterőm, ami végigvezetne egy kb. két vagy akár három hónapos tanfolyamon.
Utolsó kommentek