"az élet nem mindig habos torta..."

Van egy fogyókúrás munkafüzetem, (ez egy könyv a fogyókúrázók számára), ami azt írja, hogy ha növelni szeretnéd az önbizalmadat, néha dicsérd meg magad. Dicsérd meg magad ha mindent megtettél aznap annak érdekében, hogy csökkenjen a súlyod például. 

Azt mondják, hogy a jó dolgokhoz idő kell. Nem elég csak vágyni bizonyos dolgokra, időt kell hagynunk, hogy a vágyunk beteljesedhessen. Még nem történt olyan, hogy például álomalakot szerettél volna magadnak, de nem hagytál időt a kiteljesedésre. Ha álomalakot szeretnél magadnak, bizony az időt igényel még akkor is, ha félig-meddig jártas vagy az edzéseket illetően.

Ez olyan nehéz! És úgy nem szeretjük! - mármint okulni a hibáinkból. - Pedig ha célodul tűzted ki valaha is, hogy fejlődni szeretnél, akkor nincs mese, tanulni kell az elkövetett hibádból. Jó esetben ezek a hibák nem olyan sokan vannak, hogy ne lehetne megbékélni velük. 

Nem írok valami felemelő érzéssel a kudarcról, mert mindig is belefutottam, valahogyan mindig rám talált. Azt mondják, akik többet tudnak a világról mint én, hogy kudarcokra is szükség van, mert így tudunk fejlődni, tanulunk belőlük, és ha jó tanítványok vagyunk, akkor kétszer ugyanazt a hibát nem fogjuk elkövetni. 

Bizony, ha éhesek vagyunk, ez sok mindent felül tud írni az életünkben. Még azok is, akik esetleg nagyon ügyelnek az életmódváltásnál arra, hogy mit esznek meg, még azoknál is maga lehet a pokol a falánkság, a falásroham és társai.

Valahol olvastam, hogy a legnagyszerűbb dolgok néha a legegyszerűbbek. Nem kell mindenben a bonyolultságot keresni, célhoz érhetünk, ha a megoldások rendkívül egyszerű módját választjuk. Persze beleérző képesség is kellhet olykor, de a lényeg, hogy mindig találjuk meg a legtermészetesebb megoldást.

Természetesen éjfél elmúlt és én még mindig fent vagyok és pötyögök a klaviatúrán. Most arról szeretnék neked írni, hogy milyen fontos is az életünkben a bizalom. Én nem mindig bíztam meg másokban, épp a betegségemből kifolyólag. Később rá kellett jönnöm, hogy saját magammal tolok ki, ha mindenkit bizalmatlanul ítélek meg.

Sokszor hiszem azt, hogy már mindenről írtam neked, ami a szívemet nyomja, de minden nap mást hoz elénk és nem tudjuk, hogyan is alakul a következő pillanatunk. 

Gyógyulni öröm és boldogság járja át a lelkünket, mert elmúlik a veszedelem, az a gyötrelem, amikor azt érezzük, hogy nincs tovább, fel kell valamit adni az életünkből.

Remélem, hogy jót alszol, hiszen mindannyiunknak szüksége van a pihentető alvásra. Én nagyon sokszor ébredek fel éjjel és csodálkozom, hogy miért is nem tudok visszaaludni. De ha már így történt, töltsd velem ezt a kis időt, ha mégis ébren lennél.