Mindig is szerettem a küzdősportokat, a karatét különösen. Benne van az erő, a fegyelem, és a tisztelet is. Amikor Olimpia van a tv-ben, nagyon szoktam drukkolni a magyar versenyzőknek. Mindig elgondolkodom azon, mennyi energia, lemondás, akarat, és mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen. Hosszú-hosszú évek munkája ez.
Sokszor már a hét elején tudjuk mit fogunk csinálni hétvégén. Ötletelünk, tervezgetünk, és várjuk, hogy eljöjjön a várva várt hétvégi varázslat. Rengeteg tervünk van, talán ezért nem is koncentrálunk mindig arra, amire éppen kellene.
Egy nagyon szuper könyvet szeretnék ajánlani neked ebben a bejegyzésben. Most találtam rá, és rögtön meg is vettem. Már sok könyvem van, így többször szoktam e-könyveket venni, amit le tudok tölteni a számítógépre, és bármikor olvashatom.
Bizony, a boldogságunk sokszor múlik rajtunk, azon, hogyan kezelünk bizonyos dolgokat, mennyire vagyunk tudatában annak, hogy saját magunk teremthetjük meg saját boldogságunkat. Ne féljünk kinyilvánítani mit is érzünk. Boldognak lenni a világ legtermészetesebb dolga.
Sok mindennek vagyunk "birtokosai", sok minden a miénk, és lehet, hogy ennek nem mindig vagyunk kellően a tudatában. A világ minden kincse is a miénk lehet, ha nem biztosítunk elegendő figyelmet neki, széjjelhullhat a kezünk között, elveszíthetünk mindent.
Nincs is jobb érzés, mint amikor minden sikerül, minden passzol körülöttünk, és mindennel meg vagyunk elégedve. Amikor viszont dugába dől minden tervünk, balul sülnek el a dolgaink, elkeseredünk. Gondoljunk bele, hogy az utóbbi lehetőségnél talán mi is ludasok lehetünk egy kicsit, ha nem terveztük meg azt, amit kellett volna vagy nem készültünk fel eléggé.
Van, mikor nem tudjuk levetkőzni a régi rossz beidegződéseinket. Ezek egyike lehet pl. az, amikor nem tudsz megválni olyan dolgoktól, amik már fölöslegesek a számodra, útban vannak és megakadályozzák, hogy új életed legyen. Nem tudunk lemondani bizonyos dolgokról. Az ártalmas régi rossz szokásaink belénk idegződtek, és hiába vágyunk az újra, az nem fog eljönni hozzánk.
Nem győzünk csodálkozni a meglepetéstől, ha például ajándékot kapunk csak úgy minden évforduló ellenére. Meg is van az öröm is ezzel együtt, hiszen annyi mindennek tudunk örülni. Nem kell sok nekünk a boldogsághoz, elég egy kedves simogatás, egy kedves ölelés, máris a mennyországban érezzük magunkat.
Egyszerű címet adtam a mai bejegyzésnek, Kitartás..., azonban nagyon sok mindent takar. Ha épp rólam van szó, akkor igazán elmondhatom, hogy egyre inkább érződik, hogy növekszik bennem a kitartás. Egyszerűen van, amikor észre sem veszem és már szinte ösztönösen választom az egészséges ételeket, meg magát az egészséges életmódot. És, ez azt jelenti, hogy valami megváltozott igenis jó irányba.
Nagyon könnyen veszünk mindent evidens dolognak, nagyon természetesnek. Pedig ha jobban belegondolunk, amiket kapni szoktunk, azért néha mások elég sokat dolgoztak. Épp ezért szól ez a bejegyzés arról, hogy becsüljük meg mások segítségét felénk, és jó, ha viszonozni is tudjuk.
Utolsó kommentek