Tudjuk-e kezelni a saját haragunkat? És másokét? Nem könnyű választ adni ezekre a kérdésekre. Van egy könyv, amit szeretnék neked ajánlani, a címe: A harag (Gael Lindenfield). Ebből a könyvből nagyon sok mindent megtudhatunk a haragról, mit kezdjünk vele és hogyan is bánjunk vele.
Ha már rosszul keltél, valamit elronthattál vagy tegnap vagy korábban, mert ha jóízűen kialudtad magad, akkor a hangulatod is megfelelő kell legyen. Indítsd jókedvvel ezért a napodat, mert ha így teszel, az a további óráidra is hatással van.
Sokszor fáradunk ki, amikor nehezebb vagy fontosabb feladatainkat végezzük. Nem szabad addig eljutni, hogy totál kimerült legyél! Inkább várjon valami egy kicsit, amit kisebb erőfeszítéssel is megoldod majd a napod végén, ha muszáj.
Hát, persze azt nem garantálom, hogy minden mozgásforma jól fog esni, de hogy jót tesz, az száz százalék. Már csak ha magamból indulok ki, elmondhatom, hogy rettentőmód megváltoztatja a hangulatunkat a reggeli sportolás, egy kis kocogás vagy ha több idő is jut rá, akkor akár egy óra futás is. Én ugyan még nem vagyok olyan jó formában, hogy egy órát sportoljak egyfolytában, de nem is az időn van mindig a hangsúly, hanem a rendszerességen.
Olyan sokféleképpen élhetjük le egy napunkat, hogy se szeri, se száma a variációknak. Csakis tőled függ, hogyan is alakítod a sorsodat minden egyes napon. Hogy a nap végén elégedett is legyél, ezért meg kell tenned a szükséges lépéseket.
Minden nap sort kerítünk önmagunk ápolására. Amikor a fürdőszobában vagy, nézz a tükörbe, és addig ne jöjjél el onnan, amíg nem tetszik meg valami benned. Mosolyogj, nézz a szemedbe, nézd meg, milyen üdén és frissen sikerült ma is felébredned. Ezt magadnak köszönheted, mert törődtél magaddal, így nem csoda, ha egyből megragad benned az a huncut mosoly, ami ott bujkál a szád környékén.
Sokszor emlékszem vissza a múltamra, amikor sokat gyötrődtem, aggodalmaskodtam, sokat vívódtam önmagammal, hogyan is éljek úgy, hogy egy kis komfortérzésem legyen. Akkor inkább voltam beteg, mint egészséges. Emlékszem arra is, mennyire szerettem volna hazajönni a kórházból, de nem lehetett. Pedig egy-egy alkalommal csak két hétig voltam a kórházi falak között. Mennyire megváltozik minden körülöttünk, ha nem tudunk a saját magunk urai lenni!
Nem szokásunk bízni önmagunkban, főleg akkor, mikor nagy horderejű céljainkról van szó. Miért nem tudunk leszokni a cigiről, pedig annyira szeretnénk? Miért nem tudunk lefogyni, pedig már számtalanszor megpróbáltuk? Ne hidd el, hogy nem vagy képes elérni ezeket a célokat!
Bizony, nagyon sokszor megígérünk valamit vagy próbálunk betartani valamit, mégsem megy. Pedig nagyon is fontos a számunkra. Én most így vagyok a gyógytornámmal. Elfeledkeztem róla, pedig milyen nagy szükségem van rá! Hiába volt minden ügyes igyekezet még akkor, mikor jártam tornázni, valamiért feledésbe merült minden gyakorlat. És így vagyunk más esetben is, ha nem figyelünk eléggé.
Sokszor nem tudjuk hogyan is viszonyuljunk egymáshoz. Szeretnénk szeretetet érezni, mégis más érzelmek is befolyásolják a szívünket. Merthogy az nincs mindig úgy, hogy - no, akkor most szeretek, és szeretek és szeretek. Gyakran közbejönnek olyan gondolatok, hogy magunk is elcsodálkozunk, miért pont most gondolunk efféléket.
Utolsó kommentek