"az élet nem mindig habos torta..."

...,de nem sok kell ahhoz, hogy egy rossz állapotból eljussunk a felhőtlen boldogság érzéséhez. Én, az örök aggodalmaskodó most hétvégén összeszedtem minden erőmet, hogy amibe belekezdtem, az jól sikerüljön. Sok mindent kellett csinálnom, és el kellett döntenem, hogy vagy leszerepelek mindenki előtt, mert alapvető dolgokat sem tudok megcsinálni, vagy tényleg beleadom minden erőmet, és kihozom magamból a maximumot. És! Sikerült a lehető legjobb formámat hozni, minden bánatomat messze elkerültem, és csináltam amit kellett. Jól sikerült a hétvégém, ezért is tudtam feltöltekezni, és újult erővel indulok a jövő hétnek.

Ismét vasárnap van, holnap pedig ismét hétfő. Minden hétfő egy újjászületés nekem, ilyenkor indítom általában újra és újra a fogyiprogramot is, de minden új dolog hasonlóképpen ilyenkor szokott történni velem. Én szeretem a hétfőt, mert a vasárnapi lustaságot felváltják a dolgos hétköznapok, ami már azért jó hír, mert jó irányba változok. Megszerettem a hétfőt, de már vasárnap tervezem a másnapi dolgaimat, és már szeretek új dolgokkal foglalkozni. Ez is hatalmas változás, és már nem engedek a 21-ből, tartom magam ahhoz, amit beterveztem. Biztos lesznek kilengések, amikor gyengébb leszek, de most hamarabb tudom összeszedni már magam.

Talán rendeződni látszik a dolog körülöttem, kicsit lenyugodtam, és újra tudok időben felkelni. Sok munkám van most hétvégén, de igyekszem folyamatosan írni. Vannak terveim a bloggal, vagy átalakulóban lesz, vagy meglepetésszerűen bevállalok olyat, ami még egy kicsit titok. Nagyon izgatott is vagyok emiatt, de örömmel venném, ha lenne annyi bátorságom, hogy kivitelezzem, amit szeretnék. Lehet, hogy túl sejtelmes vagyok, az biztos, hogy folytatni szeretném az írást, főleg érted, aki mindig is kitartottál mellettem.

Van, mikor nem megy semmi, hiába próbálkozom. Ez a hét úgy elment, hogy semmi érdemlegeset nem tudtam összehozni, így egy kicsit csalódott vagyok. De muszáj, hogy az eszembejusson, hogy a hullámvölgyek után mindig jön a felemelkedés, és újrakezdhetek mindent onnan, ahol épp megrekedtem. Nem szeretek csalódni magamban. Pedig van rá példa, hogy nem tudom hozni a jó formám, és így nem tudok jól kijönni egy napból.

Van, mikor elkap a hév, és elkezdek könyvet írni. Legalább is azt hiszem, hogy lesz belőle valami. Most elkezdtem írni egy monológot, amit szeretnék nagyon sokáig írni. Csak úgy magamról. A gyógyulásról és a betegségről. Nagyon őszinte szeretnék lenni magamhoz, és a kényelmetlen dolgokról is illik majd írnom. Most a kezdeti törekvésemnek látod egy töredékét, ami sok irányba indulhat el feltehetően. De csakis a jó irányt célzom meg. Olvasd el, kezdj te is írni, mert nyugtató hatása van, szinte betűnként tűnnek el a rossz gondolatok a fejemből.

Szeretnék elnézést kérni, mert mostanában nem túl jó a szám.gépem, úgyhogy ha hibát észlelsz, az amiatt van, mert nálam van a hiba. Van, mikor össze-vissza nyit meg oldalakat, lelassul, és van, amikor teljesen mást csinál, mint amit én szeretnék. Nem értek annyira a géphez, hogy megpróbáljam javítani, ha lassabban is, és akadozva is, de igyekszem írni, ha hibát találsz, az nálam van vagy bennem van. Lehet, hogy frissíteni kellene többször, de ehhez sem értek.

Te tudod, mikor jársz a helyes úton? Ha a rossz útra lépsz, valami figyelmeztet, hogy - helló, nem lesz ennek jó vége! -, ha megpróbálsz a jó útra térni, valami azt jelzi neked, hogy - helló, ez nekem túl nehéz! -, de ha mindig magadra hallgatsz, biztos lehetsz benne, hogy a belső hangod a megfelelő választ adja számodra. Néha vannak olyan helyzetek, mikor nemet kell tudnunk mondani. Ezt meg kell tanulni, gyakorolni kell, mert különben kihasználnak minket.

Nem tudom, miért szeretném annyira rád beszélni, hogy relaxálj, lazíts, meditálj. Lehet, hogy azért, mert óriási hasznát látom, ha alkalmazzuk. Én sem vagyok profi sem a relaxációban, sem a meditációban, most mégis egy gyakorlati útmutatót kínálok neked a mindennapokra. A könyv címe: Meditáció - Gyakorlati útmutató a mindennapokra - Az író: Eknath Easwaran, és az Édesvíz kiadó gondozásában jelent meg.

Nem kellene most írnom, hiszen rég aludnom kéne, és ha igazán törődnék az egészségemmel, már tegnap este tíz órakor aludni mentem volna. Bízom benne, hogy egyszercsak kialakul egyfajta alvásritmusom. Sokat gondolkodtam ezen a blogon. Kb. jó féléves volt a blog, mikor először abba akartam hagyni az írást. Mégis mindig volt vagy egy hozzászólás a bejegyzéshez, vagy egy like a facebookról, vagy lett egy követőm, és nem volt szívem abbahagyni. Ezek mind-mind arra ösztönöztek, hogy folytassam a blogot. Volt, mikor azért akartam abbahagyni, mert túl rosszul voltam, volt, hogy azért, mert úgy éreztem, már mindenről írtam ami velem kapcsolatos, már szinte jobban ismersz te engem, mint én saját magamat.

Használd ki az idődet és a lehetőségeidet. Nem is gondolnánk mennyi új és még újabb lehetőségekbe botlunk, amik mellett csakúgy simán elmegyünk, figyelmet sem fordítunk rájuk. Tervezz minden napra, és tervezz minden másodpercben. Time is money! - Az idő pénz! - tartja a mondás. Vonzzuk be most a pénzt és az időt az életünkbe. Mindkettőre nagy szükségünk van, és látod a képen, hogy nem sok választja el egymástól őket.