"az élet nem mindig habos torta..."

Ha adhatok tanácsot életmódváltoztatás témakörében, az első mindenképpen az lenne, hogy - sose szegd meg az ígéreted!, azaz - tartsd be mindig amit ígértél magadnak. Szerintem ezen áll vagy bukik minden változtatás, hiszen annyiszor megfogadjuk, hogy ezt vagy azt bizony lelkiismeretesen megtesszük, végül mégis más utat választunk, és valljuk be, sokszor még lelkiismeretfurdalásunk sincs amiért nem tartottuk be a fogadalmunkat. - Majd máskor! - Majd legközelebb talán sikerül! - Annyi dolgom van egyébként is! - szoktuk mondani. Először is döntsünk, hogy hajlandóak vagyunk-e tenni is a cél érdekében valamit, vagy sem. Ha igen, akkor legyen egy kis türelmünk, míg beindul a változás.

Kezdődik a nagy életformáló reformom. Nincs visszanézés. Még a "fizimiskámat" is megváltoztattam, levágattam a hosszú hajamat, hogy ezzel is figyelmeztessem magam a változtatásra. Ez lesz az utolsó nekifutásom, rajtam a világ szeme, sikerül-e vajon amibe belekezdek ma. Szeretem a vasárnapot. Ezért is szerettem volna holnaptól belevágni mindenbe, de rájöttem, hogy csak a ma számít, csak ma érdemes ilyen nagy horderejű, életmóddal kapcsolatos dolgot magamra vállalni. És mivel az idő szalad, nem szabad lemaradnom semmiről.

Volt? Nem volt. Nem volt hó sem az ünnepek alatt, sőt, már lassan oda kell koncentrálni erre az évre, mert nem fogunk tudni hógolyózni egy jót, ha ilyen marad az időjárás. Nálunk tegnap is jó hideg volt, sziporkázón sütött a nap, ami azért felvidított. Jókedvvel ébredtem ma is, mégha kicsit korán is, de be kell pótolni a lustaságomat, mert bevallom, tegnap nem sok hasznomat vették itthon. Kezdődik az oly nagyon várt életmódprogramom kezdési ideje. Hol van már a tavaly megígért változtatásom, sosem tudtam jól kijönni a beígért fogyókúrámból.

...és a szeretet soha nem ér véget. - Így szól teljesen pontosan az idézet, amit szerettem volna most megosztani veled. Lehet, hogy nem családi körben ünnepeled az eljött új esztendőt, de mindenképpen oda találsz vissza minden utad végén. Én most rögtön az új év küszöbén megígérem magamnak, hogy többet fogok törődni a mi kis családunkkal, hiszen innen indult az életem, és nagyon szeretem őket. Ha lehet külön kérni is ilyenkor a sorstól valamit, csakis az lenne, hogy ki tudjam mutatni mennyire boldog is vagyok, ha a szeretteimmel tudom tölteni az időmet. 

Mi is lehetne bohókásabb, mint az év utolsó napja. Ilyenkor csak a szépre, a jóra illik emlékezni, hogy tovább tudjunk haladni majd a 2016-os évben is. Ha többen ünnepeltek együtt, legyen jókedvetek, vidáman és tréfásan teljen a napotok, megtartva ezt a derüt, boldogan, egészségesen lépjetek át majd a jövő évbe. Sok-sok szerencsét, egészséget, eredményekben gazdag új esztendőt kívánok neked, és mindenkinek, aki olvassa a blogot. 

Sokszor jól jönne a segítség, mégis vannak dolgok, amit egyedül kell bevállalnunk. Lehet, olykor nagyon magunkra maradunk, de egyedül is tudnunk kell boldogulni életünkben. Vagyis "magad dolgozzál, ha nincs segítséged." Van, mikor egyedül kevésnek bizonyulunk egy feladathoz, mégis meg kell hoznunk magunknak a döntést, s rögtön utána cselekednünk is illik. Ha nem megy elsőre, majd megy másodszorra, gyakorlás útján tanulunk, és fejlődünk.

Fiatalon mindent lehet. Mindent szabad. Vagy legalább is úgy érezzük. Nem gondolkodunk sokat mit tegyünk, megyünk a szívünk után. Olyan felszabadultak vagyunk, mint a képen látjuk. Semmi nem állíthatja meg ezt a felszabadult érzést, a szabadságot, azt az eufórikus hangulatunkat, ami ilyenkor eltölt minket. Sokszor mondják, hogy fiatalság bolondság. De inkább boldogság ez, ha mindent jól tudunk kezelni. 

Elmer Wheeler írja nagyszerű könyvében (címe: A gazdagság benned van), hogy - "A legtöbben úgy gondolják, a jelen határozza meg a jövőt. Amit ma csinálunk, az határozza meg, mi történik holnap. A dolog azonban fordítva is működik. A jövő is befolyásolja azt, hogy mit csinálunk ma." 

Nem szerettem, és még most sem szeretek nézni olyan filmeket, ami a betegségemmel kapcsolatos. Most mégis végignézem ezt az összeállítást, mert már érzek magamban annyi erőt, hogy talán nem sírom el magam a film nézése közben. Sokat lehet tanulni a filmekből is. Volt, hogy néztem hasonló filmet. Később, visszagondolva segítséget és erőt meríthetek belőle. 

Történt a minap, hogy esküvőn voltam, amihez egy vacsorameghívás is tartozott. Nem titkolom, a fiunk esküvője volt, már régebben tudtam, hogy mikor is lesz majd a nagy nap, de én már akkor mikor megtudtam az örömhírt, feszültséggel együtt járó stressz fogott el. Tudtam, hogy nem szeretem ha sok ember vesz körül, mert ilyen a betegségem. Már-már úgy volt, hogy lemondom a vacsorameghívást, mert mindig félek, hogy sok ember előtt leszek rosszul, és ez a tudat nagyon romba dönti sokszor az életem.