"az élet nem mindig habos torta..."

Azért vannak délelőttök és délutánok is, csak néha az egész napunk összefolyik, s azt sem tudjuk már, hogy milyen nap van ma éppen. A fő meghatározó azért mégiscsak az, hogy mennyire tudjuk kihasználni a nappalokat, és milyen módon tudunk pihenni éjszakánként. Aki még nincs megbarátkozva ezekkel a napszakokkal, épp itt az ideje. Csodálatos dolgok történhetnek. 

A bejegyzés címét is egy könyvben olvastam, amiben is az író ezt állítja. Kiírtam magamnak ezt a mondatot, mert amikor olvastam, egy kicsit nagyon magamra ismertem. Nem szeretek lusta lenni, de bizony sokszor fogom rá a betegségemre, hogy valószínű, hogy attól van olyan érzésem, mintha semmibe nem tudnék belekezdeni a nap folyamán, mert én beteg vagyok. Egy epilepsziában szenvedő asszonyt láttam régebben a tv-ben, és ő ott azt mondta, hogy - nem fogja engedni magának, hogy csak egy krumplipaprikásra teljék az erejéből, hiszen ő többre is képesnek érzi magát. 

Van egy stressz teszt, amiben meg vannak határozva a különböző élethelyzetek (pl. házasságkötés, gyermek születése, haláleset, érettségi,stb.), és ezeknek a sorsunkat formáló élethelyzeteknek különböző pontokat adtak. Úgy tudom, hogy 100 sorsfordító esetet vizsgálnak, és akár negatív akár pozitív irányú a stressz, bizony az adott pontszámot össze kell adni, és végül kijön, hogy kb. hány éves kort érhetünk meg, illetve milyen mértékben járulnak hozzá a közérzetünkhöz és életvitelünkhöz azok a fordulópontok életünkben, amit vagy akarunk, vagy nem akarunk, de meg kell élnünk.

Én nap mint nap találkozom angyalokkal. Úgy hiszem, hogy te is, ha van elég beleérző képességed, s felfedezed, hogy néha csodák nélkül semmire sem mennénk. Az angyalok varázsolnak nekünk szebb napokat, s itt vannak közöttünk, itt élnek, szorgoskodnak, hogy nekünk minél jobb életünk lehessen. Nem ők oldják meg a gondjainkat, de ha kéred, bizony segítenek neked sok mindenben. Nem véletlenül van a mondás: - olyan, mint egy földre szállt angyal. A te baráti körödben vagy ismeretségi körödben is találsz hasonlóan szorgalmas angyalkákat, velük együtt lenni csodálatos érzés.

Hát, nem is kezdhetném mással, mint a dallal, ami a szerelemről és a szeretetről szól. Jelszó: Love. Mindig meghallgatom, mert szeretem, és néha nem árt ha a szövegre is odafigyelek. Együtt lenni jó. Szerezzünk egymásnak örömteli napokat. Kicsit bohókásakat, kicsit romantikusabbakat, s törekedjünk arra, hogy szívünk minden dobbanásával tartsuk is meg azt a szeretetet, azt az érzést, ami nekünk épp úgy hiányzik ha nincs, mint társunknak. 

Vidámnak és kedvesnek

Lássalak, ha nem leszel velem." 

Ugye, hogy ismerős a dalszöveg? Hallgasd meg! - Sok kis smiley-t küldök neked, és csak arra kérlek, hogy örülj teljes szívből mindennek az életben. Bármi történik körülötted, te maradj vidám. Lehet, kicsit bolondos ez a kép, mégis jókedvet varázsol az arcodra, de nem csak a tiédre, mindenkiére egyaránt. Ezzel a dallal együtt énekeltem a következő dalt is, amit küldök neked. Ezt is hallgasd meg ha van kedved hozzá. :) Nem biztos, hogy passzol a szöveg a képhez, mégis nálam ez a két dal ugyanolyan hatást vált ki, és réges-régen rengeteget énekeltem. Akkor is, mikor jókedvemben voltam, de ha búval bélelt voltam éppen, akkor meg éppen azért dúdoltam.

De sokszor mondogattuk még gimis koromban ezt a mondatot, hogy - such is life! - Angol órán tanultuk, illetve ragadt ránk a mondás, és legfőképpen olyankor hangoztattuk, mikor valamelyik tantárgyból nem jeleskedtünk valami jól. De egyébként is mondtuk, ha valami nem sikerült, vagy ha az élet nem úgy hozta a mi dolgainkat, ahogy azt mi szerettük volna, akkor máris kiszaladt a szánkon, hogy hát, ilyen az élet, nincs mit tenni. De boldogan is emlékszem a fiatalabb éveimre. Sokat bolondoztunk a lányokkal, az iskolatársakkal, és amilyen volt éppen az élet, úgy tetszett nekünk, nem zavart minket a nagy jókedvünkben semmi.