"az élet nem mindig habos torta..."

Itt vagyok ám, meg a "lufik" is, meg a nap is felkelt már. Vagy ha még nem, hát segítünk neki. Azért aludtam is, nem vagyok fent mindig, de hát, itt a hosszú hétvége, nem szabad elvesztegetni egy percet sem az életünkből, s a kínálkozó lehetőségeinkből. Használd ki a szabadságodat, és élvezd a nap minden percét. Nem is zavarlak sokáig, mert tudom, hogy kevés az időd, de eszembe jutottál, így kívánok neked jó szórakozást, jó pihenést, vidám órákat mára is, és holnapra is.

Küldök egy jó kis napindító dalt neked, ne gondolkozz most rossz dolgokon, add át magad a természet szépségének, és figyeld a képet, úgy hiszem, már van is ötleted hogyan töltsd el ezt a pár napot.

Még nagyon régen történt, a gyerekek is kicsik voltak, de valahogyan mégis egyszerre kapta el őket az influenza betegsége. Annyira köhögtek mindketten, hogy azt hittem, nem érik meg a másnapot sem, mert két lélegzetvétel között csak a köhögésük hallatszott. Akkor én imádkoztam a jó Istenhez, és kértem, ha meggyógyítja őket, elmegyek velük a templomba, és együtt hálát adunk a gyógyulásért. Szinte másnapra már jobban is lettek a gyerekek, elmúlt szépen a köhögés is, de..., sajnos az én ígéretem csak ígéret maradt. Nagyon gyáva és szégyellni való az, ahogyan én akkor tettem. Mindig a betegségemre fogtam, és azzal mentegetőztem, hogy nem merek emberek közé menni, azért nem tudtam menni a templomba. Tudom, hogy a jó Isten mindent megbocsájt, mégis van egy nagy űr a szívemben egészen addig, míg kézen nem fogom a gyermekeimet és együtt el nem megyünk és hálát nem adunk azért, mert meggyógyultak. 

Volt egy álmom. Nem mondom el, hogy mi volt, mert úgy illik. Szerettem volna, ha teljesül. Azt ígértem magamnak, ha teljesül az álmom, akkor végre felemelt fejjel járhatok az utcán, és nem fog zavarni ki mit gondol rólam vagy másokról, élem az életem, és végre boldog leszek, s meggyógyulok. Lehet, ha találkozunk veled az utcán, nem is olyan sokára, vajon megismersz-e? Rám ismersz-e? Tudni fogod-e rólam, hogy én voltam az a nagybeteg, aki most bátran néz az emberek szemébe, nem fordítja el a tekintetét, és vidáman beszélget s nevetgél, mert teljesült a szíve vágya, amire mindig is vágyott, s amitől mindig is félt eddig?

Kellenek életünkben az álmok, kellenek az ígéretek is, de kellünk hozzá mi is, akik megvalósítjuk őket.

Késő van, aludj jól, küldök egy nekem való dalt, hallgasd szeretettel. :)

Küldöm azt sok szülinapos dalt a mai napra, amit csak találtam ma, és kívánom, hogy olyan szeretetben élj tovább, mint ahogy eddig éltél, és ahogy minket, gyermekeidet neveltél. Ha találkozunk majd, együtt fogjuk majd énekelni a dalokat, s a szülinapi tortán lévő gyertyák elfújásakor a leghőbb vágyad is teljesüljön! :)

Mindig azt kívántad, hogy mi is lehessünk olyan idősek, mint most Te vagy, és éljünk mindig szeretetben, jóságban, és békében. Áldjunk meg minden napot, amit a jó Isten nekünk adott, hiszen azért születtünk erre a világra, hogy megtaláljuk egymásban a szerelmet, a szeretetet, és azt a sok jóindulatot, amit csak képesek vagyunk elsajátítani.

Legyél nagyon boldog Édesanyám, Isten éltessen sokáig, és vigyázz magadra és reánk is, mert szükségünk van ilyen csodálatos napokra, amiből egy évben csak egyet adott számunkra a jó Isten.

Köszönöm, hogy megtanítottál arra, hogyan kell szeretni, hogyan kell jól szeretni, s hogyan kell úgy szeretni, hogy ne fojtsuk meg vele a társunkat. Nagyon készültem arra, hogy találkozhassunk ma, nem sikerült, de itt vagy a kicsi szívemben mindig, és most hallgassuk meg együtt a sok szülinapos dalt, amik csak Neked szólnak.

Ez a te hónapod! :) Ez a Te napod! :) Ünnepelj jól, és várj reám, mert rohanok hozzád, ahogyan csak tudok! :)))

<3

Mindig szerettem volna sokat látni a mi kis világunkból, végül mégis úgy alakult, hogy legtöbbször itthon vagyok. Csak javasolni tudom neked, hogy tervezzetek be minél több kis családi túrát, kirándulást, még akkor is, ha csak egy-két nap áll rendelkezésetekre. Azok lesznek majd a legszebb emlékeitek egyike-másika, mikor együtt tudjátok tölteni azt a kis időt is, mikor lenne száz meg száz dolog, amit tenni kéne még az életetekben, s ti mégis mindannyian azt választjátok, hogy mindent félretéve szabad utat engedtek a boldogságnak, a szabadságnak.

Nálunk itt most csend van, én legtöbbször egyedül vagyok, így képzeletben utazom, de mindig reménykedem, hogy egyszer eljön a nap, s mi is útra tudunk kelni a kis családunkkal, ha nem is nagy távolságokra, de először itt a városban körbenézve, majd távolabbra is eljutunk majd.

Tervem van, mégpedig, hogy veszek egy jó kis túrabakancsot, s egyedül is elkezdem felfedezni a városomat, és a kis környezetemet, ami körülvesz engem. Szeretek gyalogolni, de még nem tudok, ezért kell a "hétmérföldes csizma", hogy a segítségével mindent megismerjek.

Ha van kedved, tarts velem, én várlak, biztos, hogy összefutunk valahol az utunk során. Határ a csillagos ég, nem állunk meg sohasem, megyünk, mert indulni kell, vár a nagyvilág.

Lapoztál már fel egy útikönyvet, vagy láttál-e már a tv-ben vagy a múzeumban kiállítást nagy városokról, híres nevezetességekről? Ha nem, itt a kedvező alkalom, szánd rá az idődet, s nézz szét a világban te is.

Gyere! Induljunk útnak! :) Írd meg ha láttál valami szépet utad során. Küldök neked egy dalt, legyen szép a szombat estéd is, és vasárnapra is találj megfelelő jó kis programot magadnak, társadnak, a kis családodnak. :)