"az élet nem mindig habos torta..."

Aki olvasta az -ébredj egy órával korábban című cikket, tudja, milyen jó érzés ha rendszeresen csinálunk magunknak olyan szabadidőt, ami csak a miénk, és nem zavar meg benne senki. Ilyen lehet, ha korábban ébredünk egy órával a szokásosnál. Még csend van, és te ha kicsit álmosan is, de örömmel kelsz fel, mert tudod, hogy milyen szuper érzés, hogy bármit csinálhatsz, van időd saját magaddal törődni is. Erre is nagy szükség van, főleg reggel, indulás előtt, készülődés előtt.

Kapcsold be a rádiót ha gondolod, és hallgass zenét, vagy értékeld át a tegnapi napodat, és gondolj bele milyen sok ember kel fel még ennél is korábban, mint ma te tetted. Lehet, hogy kényszerből kelnek, mert munkába kell igyekezniük, de lehet, hogy épp szabadon választották azt, hogy a kora reggel csodás varázsát megtapasztalhassák.

Tegyél csodát ma! :) Lesd ki társaid pillantásából, vajon mi okozna nekik örömet, és légy te a kezdeményező. Akár most visszagondolhatsz a tegnapi napra, ha esetleg elromlott, vajon mi okozhatta, és hogyan lehetne ma kijavítani. Örömöt okozni jó érzés, érdemes jó hangulatot varázsolni magadnak is, és másoknak is. :)

Ha korábban keltél, most itt vagy velem, és épp azon gondolkodunk mindketten, hogyan használjuk ki ezt a csodás órát, amit mi teremtettünk magunknak. Rád bízom a választást, várlak mindig, mert szeretem, ha velem vagy, sok-sok örömöt szereztél már nekem, elhiheted. :) Én is most csendben elvonulok a kis kuckómba, épp tanulok meditálni, de fura tudomány ez, gyakorolni és gyakorolni kell mindig, hogy jól sikerüljön. :)

Legyen neked is csodás napod, s ha ügyes vagy még este is találsz magadnak egy ilyen varázslatos órát, ami csak a tiéd. :)

Küldök egy szép dalt, hogy legyen vidám, örömteli a reggeled. :)

...volt egyszer egy lány, aki örökké vidám volt, mosolygós, jókedvű, és mindennek tudott örülni. Volt egyszer, hol nem, volt egyszer egy lány, aki mindenkit a barátjává fogadott a kis szívében, mert nagyon bízott az emberekben...

Sok mese kezdődhetne így, de folytatódni mindegyik másképp folytatódna. Volt a tv-ben régen verseny is efféle, elkezdték a történetet, s a nagyközönségnek kellett folytatnia és befejeznie a történetet. A gondolat szabadsága mindenkié. Használjuk képzelőerőnket.

Nem tudom, hogy kiment-e a divatból az, hogy a gyermekeinknek mesélünk este az elalvás puszi előtt, bízom benne, hogy nem. Én olvastam is, rögtönöztem is olykor a gyermekeimnek, igaz, bevallom, hogy többször kellett volna, mert a gyermek várja szertartásszerűen a fürdés, mosakodás után, és az elalvás előtt azt az igazi mesét, amit csak a szülőktől kaphat meg. Vegyük elő azt a meséskönyvet vagy éppen a fantáziánkat, s olvassunk, mondjunk mesét a gyermekeknek.

Én is rád bízom, hogyan folytatod azt a mondatot, amit én elkezdtem, de az eleje tudom, hogy úgy fog kezdődni: Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren is túl...,

Hogy mi történt, mi történik azzal a jókedvű, mosolygós lánnyal, megtudhatod, ha olvasod a blogot, tudom, hogy tudod kiről is van szó itt nagy titokban. :)

Ezért most küldök neked egy dalt, mi ezt a dalt énekeltük legtöbbször talán a gyerekekkel. :)

+ egy ráadásdal! :)

Küldöm minden kedves olvasómnak ezt a mosolygós szívecskét. Legalább annyira szeress te is az életben mindent, mint ahogy én szeretek neked írni. Mindent kifejez, amit érzek irántatok, és a blog iránt. Jókedvvel írom mindig, még akkor is, mikor rosszabbul vagyok, mert érzem, hogy reggel talán épp azzal a dallal indul a napod, amit küldök neked, vagy a bejegyzésben talán megragadott téged egy szó, egy mondat, ami megváltoztathatja a hozzáállásodat a reggelhez vagy épp az egész napod változik általa.

A jelszó mára, holnapra és holnaputánra is: - légy mindig vidám, és szeress teljes szívből!

Nem vagyok jó szerencsejátékos, de kívánom, hogy legyél nagyon sikeres és szerencsés az életedben, úgy sokkal könnyebb boldogulni. 

Én nagyon szeretem, és szerettem ezt a dalt, amit most küldök neked, lássam az arcodon ezt a pirospozsgást mosolyt, amit a kép sugároz mindannyiunknak. :)

Itt küldöm a dalt, hallgasd szeretettel. :)     

A fiunk kisebb korában imádta így építeni a dominókat, szép sorban. Birkatürelme volt hozzá, egyedül építette, és képes volt hatodjára is belekezdeni az építgetésbe, ha összeomlottak a dominók idő előtt.

Azóta is gyakran jut eszembe ez a játék, de már mint a nagy dominó effektus gondolataként, miszerint, ha nem figyelünk eléggé, beindul a láncreakció, és dől minden, összeomlik a tervünk, mint a kártyavár. Elég türelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy ki tudjuk várni a tettünk végét, de nem csak ez a fontos, hanem az is, hogy hogyan építjük fel az életünket, van-e kitartásunk addig, míg az utolsó dominót is szépen a helyére tudjuk tenni.

Ha nem sikerült, újra és újrakezdhetjük. Az élet türelmes, de az időnk mindig véges. Gondoljunk minden tervünk, tettünk előtt ezekre a dominókra, legyen annyi nyugalom bennünk, hogy fel tudjuk építeni a majdani várunkat, mint az építész felépíti, megtervezi a lakóházat. 

Ne legyünk kishitűek. A kisfiam abban az időben, egykor épp azt játszotta, mint amit mi most felnőttként, azzal a különbséggel, hogy ő élvezte a játékot, mi meg sokszor csak bosszankodunk, ha valami nem úgy megy, mint ahogy a nagy könyvben megvan írva. Próbáljunk meg élni! :) Jól és egyszerűen.

Ehhez küldök most egy dalt neked így éjfél előtt egy negyed órával. :)