Ha itt lennél velem most, tudnád, mennyire hiányzik, hogy írjak neked. Úgy döntöttem, hogy most írok, és köszönöm, hogy olvasod a blogot. Nagyon jólesik, és nehéz megállni, hogy ne írjak, de egy kis szünet kell. Néha lehet, hogy jelentkezem, de pár napja még ott tartottam, hogy szeptembertől sem folytatom az írást. És mi a csuda van velem?! Látod, mégis itt ülök, és neked írom a bejegyzést.
Van olyan mondás, hogy ha elértél valamit az életben, sose nézz vissza, mert lehet, hogy másképp csinálnál mindent, így elveszi az életkedvedet. Pedig visszatekinteni mindig kell, de ha esetleg "rossz fát tettünk a tűzre", mégiscsak jobb ha előre tekintünk, és nem visszafelé.
Ha itt lennél velem, tudnád, hogy már a fele gyógyszert sem szedem már, mint két hónappal ezelőtt. Törekszem is a gyógyszermentességre, és a természetes gyógymódokat kutatom. Ráadásul most már egyre jobban vagyok, kicsit megviselt az átállás, de egyre jobban vagyok, ahogy az agykontroll is mondja. Sok víz lefolyik még a Dunán, mire elérem, hogy csak az alapgyógyszeremet kelljen szednem, de mindenképpen megéri a próbálkozás.
Ha itt lennél velem, tudnád, hogy jól alakul az életmódváltásom, kezd kialakulni a saját stílusom. :) Küzdj meg te is a mindennapokkal, mert így van kialakítva az életünk, de sose érezd úgy, hogy szükségből teszed. A küzdelem legyen élvezet. Ki lehet alakítani bizony olyan programot magunknak, hogy ne érezzük megterhelőnek az életünket. Ahogy a fogyókúránknál is arra kell törekednünk, hogy tudjuk élvezni a sportot, a mozgást, és az új étrendet is, mert ha nem így van, akkor nem ér semmit az egész. Szóval ahogy a fogyókúránknál is, az életünk minden pillanatában is élj úgy, hogy azt te sose bánd meg.
Ha itt lennél velem, tudnád, hogy az örömöm határtalan, mert itt vagyok veled, és dúdolom magamban a Republic együttes dalát, amit szeretettel küldök most neked, hallgasd élvezettel. :)
Utolsó kommentek