"az élet nem mindig habos torta..."

Annyi idő kell, amennyire szükséged van. Nem szabad sajnálni az időt a regenerálódásra a mai rohanó hétköznapokban. Sőt! Van, aki még a pihenőnapokat is átalakítja hétköznapokká. Nem csoda, hogy azután jön a kimerültség, az otthoni vagy a munkahelyi összezördülések, veszekedések.

Ha belevágtál ebbe az egész embert próbáló feladatba, úgy, mint én, tudod, mire gondolok. Ha még nem, szánd rá az idődet, mert megéri gyógyulni, ugyanis az egészség érték, amire vigyáznunk kell.

Sokan alkalmazzák már az előbbi mondatot, gyógyult betegek, vagy azok, akik már bele mertek vágni az öngyógyításba. Én nagy híve vagyok önmagunk gyógyításának, annak ellenére, hogy vissza-visszaesek a betegségembe, (vagy éppen azért).

Először „mindentbelebalázs” módjára próbálkoztam gyógyulni, de belebuktam mindjárt az elején. Azt hallottam, hogy egy szokást úgy tudunk a magunkévá tenni, ha legalább 30 napig minden egyes nap elvégezzük a kitűzött feladatot, – vagyis gyakoroljuk, gyakoroljuk, míg végül rutinná alakul, és észre sem vesszük, hogy már el is végeztük, amit szerettünk volna.

Sokszor omlottam össze az évek, évtizedek alatt. Ilyenkor nagyon nem volt kedvem semmihez, azt hiszem, hogy volt már mindenki közel hasonló helyzetben. Stressz a munkahelyen, egy sikertelen nap, összetorlódnak a feladatok aznapra.

Ez egy nehéz feladat volt nekem. Azt szokták mondani: - „ jó tanáccsal tele van a padlás!”. Azért néha nem árt megfogadni, amit hallunk, saját magunk jobbítása a cél.

Én szeretek korán felkelni, 5 órakor, ami mindig meghálálja magát. Még alszik a család, enyém minden perc, csak magammal foglalkozhatom, ilyenkor szoktam relaxálni, és talpmasszázst tanulok (könyvből), de csak itthon, magam gyógyítására. Ilyenkor tornázom is, bevallom, nem rendszeresen, de ennek ezennel vége, mától új időszámítás kezdődik.

Írj ki magadból mindent, ami bánt vagy örömmel tölt el! Vezetek egy füzetet, melyben kb. 15 éve lejegyzem azt a pár mondatot, ami épp akkor hozott ki a rosszullétből, a letargiából. Ezekből sokat tanultam, a mai napig megvan a füzet, és évről évre jobban lettem, mert lehet, hogy tudat alatt, de biztos, hogy alkalmaztam, amiket ezek a gondolatok magukban foglalnak. Teljesen hétköznapi mondatok ezek, vagy épp akkor hallottam a tv-ben, miközben ment egy film vagy egy könyvet olvastam és megragadott az a pár sor, amit aznap feljegyeztem. Írok ezekről majd, hiszen ezek is gyógyítottak, mert ma már sokkal jobban élek, pozitívabban, sokoldalúbban.

Sok helyen olvasom, meg lehet szabadulni a depressziótól, pániktól,stressztől, ha jobban figyelünk önmagunkra. Én fiatalon lettem beteg, 28 éve már. Azóta próbálok kilábalni ezekből a betegségekből, több-kevesebb sikerrel. Ha van kedved és hasonló cipőben jársz, mint én, gyere, küzdjünk meg a napi feladatokkal, hogy jobb kedvvel ébredjünk reggel, frissek maradjunk egész nap, bírjuk a strapát, ameddig csak szükség van rá.