Mivel ez a blog inkább törekszik arra, hogy a pozitívumokra koncentráljon, számos olyan dolgot írtam már, ami negatív volt, éppen a betegségemmel kapcsolatosan is. A fő cél mégis az, hogy jobbnak lássuk a világot, ne engedjük meg magunknak, hogy visszafelé haladjunk, inkább az élet napos oldalát vegyük észre, és alkalmazzunk mindenféle olyan technikát, ami ebben segíteni tud minket. Most azonban kivételesen arról szeretnék írni, hogy mit is érzünk, ha csalódunk valakiben.
Van az úgy, hogy semmivel nem vagyunk megelégedve. Bármit is kapunk az élettől, nem tetszik, nem jó, nem kell. Szerintem ilyenkor kicsit gőgösek vagyunk, azt hisszük, hogy minden jár nekünk, ha már egyszer megszülettünk erre a földre. Keressük a boldogságot, és ha kapunk valamit az élettől, visszautasítjuk, mert jobbra, szebbre és még szebbre vágyunk. Pedig a boldogság itt jár közöttünk mindennap, csak éppen kicsit szemellenzősök vagyunk, nem látjuk meg a szépséget az életünkben.
"Ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess.
Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád."
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre. :)
"Ne gondolj a holnapra,
csak a mai napra.
Felejtsd el a múltat,
temesd el magadba."
Első szabály mindenképpen az kell, hogy legyen, legyél mindig vidám és jókedvű! Ezt tulajdonképpen csak egy másik szabály írhatja felül, mégpedig az, hogy vigyázz az egészségedre minden nap! Ezzel el is intézhetnénk a dolgot, mert aki így él, ő bizony könnyedén éli az életét, nem morgolódik semmin, és figyeli mikor van szüksége valamire a szervezetének.
Remélem, hogy egy jó napot zártál, ami garancia arra nézve is, hogy a holnapod is jól fog sikerülni. De ahogy írom a címben, egy jó nap zárásaként illik valami olyat csinálni, ami a nap fénypontja lesz, aminek az emlékével jó lesz majd aludni térni. Persze most mindenki ugye másban gondolkodik, hiszen mindenkinek más és más jelenti a fénypontot egy nap végén.
Általában azért hibázunk, mert túl negatívan látunk mindent. Ekkor történik az, hogy nem jó döntéseket hozunk, hibát hibára halmozunk, nem tudunk jól kijönni egy helyzetből sem. Pedig milyen sokszor gondolkodunk negatív módon, az nem kifejezés! Mindennek az árnyoldalát nézzük és nem tudunk ettől szabadulni egykönnyen. Ha beadjuk a derekunkat, és hagyjuk hogy ez folytatódjon, az kész káoszt hoz el magával.
Voltál már féltékeny vagy irigy valakire? Kész felfordulás az egész! Ha voltál már, gyorsan váltsál ritmust, mert tönkretehetik az életed ezek az érzelmek. Valaki sikeresebb az életében, ezért irigyeljük őt? Valaki szebb mint mi, ezért irigyeljük őt? A féltékenység vagy irigység olyan kegyetlen, mint a sír! Megfoszt minden szép érzéstől, ami bennünk van és ami a mindennapjainkat is széppé tudja varázsolni.
Remek időnk van! Mondhatni! De januárban? Mindenki örül a téli tavaszias időnek, de később derül ki majd, hogy a jó öreg természet mit is rejt maga alatt. De ha már így adódott, hát, örüljünk ennek a csodálatos időnek. De nemcsak a jó időnek kell tudnunk örülni, hanem mindennek, amivel csak találkozunk az utunk során.
Van ebben a blogban egy bejegyzés, "Gondolkodom, tehát vagyok", ez egy könyvajánló (is), olvasd el, ha ráérsz. Azért utaltam most erre a bejegyzésre, mert tulajdonképpen mindig gondolkodunk, tehát, az élet nem áll le soha, és a döntéseinken múlik az, mikor és hogyan is folytatódik egy napunk vagy akár az egész életünk.
Utolsó kommentek