Matekórán tanultuk, hogy "két pont között a legrövidebb út az egyenes". Ez igaz az egyenes beszédre is szerintem, nem jó köntörfalazni, keressük meg mindig a lehető legegyszerűbb módját a beszédnek is. Sokszor van, hogy több választás áll előttünk, ezek közül kell kiválasztani a leghelyesebbet, a legoptimálisabbat.
Nagyon szeretem a könyveket, olvasni is nagyon szeretek, de a betegségemből adódóan most már a legtöbb könyvem önfejlesztő könyv, vagy éppen fogyis, életmódváltó könyv. Egyre másra vettem a könyveket fiatalabb koromban is, úgy gondoltam, valamelyikben rátalálok a tuti megoldásra, ami végetvet a betegségemnek.
Hát, ennél borzasztóbb dolgot talán el sem lehet képzelni érzelmileg, mint amikor szinte sóbálvánnyá változik valaki, mert vagy beléfojtották a szót, vagy olyasmit hall, ami annyira szíven üti, hogy megszólalni sem tud. Sajnos, nekem többször kellett átélnem hasonlót, és mit is érzünk ilyenkor?
A traumák lehet, hogy segítenek meglátni azokat a dolgokat, amiket eddig nem vettünk észre. Kapcsolati krízisekre jöhetünk rá, ráeszmélhetünk arra, hogy nem vagyunk tökéletesek, de mások sem azok, és eszünkbe juttatja, hogy bármikor érhet minket csapás, olyan mélységekbe kerülhetünk, ahonnan nehéz kikecmeregni.
Ha elszúrunk valamit a napunk során, lehet, hogy az egész napunk odavan. De lehet, hogy nem is mi szúrtunk el valamit, mégis úgy alakulnak a dolgok körülöttünk, hogy kész, vége, ennek a napnak már annyi! Mit tudunk tenni, hogy a kedvünk azért ne romoljon el végleg, mit tudunk tenni egy jó alaposan elrontott nap helyrehozataláért?
Amit én az agyról, az elméről tudok, az csakis a saját tapasztalatomból fakad, azokból a tényekből, amiket átéltem és amik meghatározók voltak az életem során. Nos, nézzük csak mit is gondolok én az agyról?
Nem szeretünk gondokkal élni, nem is jó az, inkább választanánk minden egyes napunkra egy jó kis vidám hangulatú társas összejövetelt, egy jó bulit például, ahol jól kitombolhatnánk magunkat kedvünkre. De az életünk nem ilyen, nem mindig működik efféleképpen. Jönnek a gondok, jönnek a bajok, még olyankor is, amikor pedig jót várunk, mert a körülményeink ezt igazolják.
Talán túl sokat vállalunk magunkra? Vagy rosszul osztjuk be az időnket? Vagy át sem gondoljuk, hogy mik a fontos és kevésbé fontos dolgaink? - Lehet, mindegyik kérdésben benne is van a válasz, de mégsem értjük, hogyan is telik el olyan hamar egy napunk úgy, hogy a végén másnapra kell áttolnunk még egyéb teendőinket.
Nem tulajdonítunk kellő figyelmet a szavainknak, bizony, így van, nincs mit szépíteni rajta. Persze, lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, nem szeretnék általánosítani, de azért tapasztalom néha a környezetemben is ezt.
Egy nagyon jó kis könyvet szeretnék ajánlani neked, feltéve ha érdeklődsz az ezotéria iránt, vagy a pszichológia iránt, de úgy egyébként is, ha szeretsz olvasni, mindenképpen hasznos olvasmány ez a könyv.
Utolsó kommentek