Matekórán tanultuk, hogy "két pont között a legrövidebb út az egyenes". Ez igaz az egyenes beszédre is szerintem, nem jó köntörfalazni, keressük meg mindig a lehető legegyszerűbb módját a beszédnek is. Sokszor van, hogy több választás áll előttünk, ezek közül kell kiválasztani a leghelyesebbet, a legoptimálisabbat.
Előttem is egyetlen út létezik, az, ami egyenesen visz a céljaimhoz, nincs másik ajtó, nem létezik másik ajtó, amin be tudnék lépni, hogy minden erőfeszítés nélkül érjem el az álmaimat. Az egyetlen út, ami létezik, az egyenes. Hiába is próbálgatnék mást, csak összevissza kacskaringós utakon mászkálnék, letérnék ide, vagy letérnék oda, ahol semmi keresnivalóm nincsen, és valljuk be ennek semmi értelme, semmi haszna nincsen. Van, amit csakis én tudok megtenni, nem teheti meg más helyettem. Ezt nagyon vastag betűkkel fel is írtam magamnak, mert szinte mindent meghatároz, mindent eldönt. Két lehetőség van ugye ilyenkor, vagy megteszem amit meg kell tennem, vagy nem. Nincs köztes megoldás, nincsen semmilyen más lehetőség. Amikor például meg vagyok hívva egy előadásra, ahol a kisunokám éppen szerepel, hiába félek a sok embertől, aki körülvesz ilyenkor, döntenem kell, hogy elmegyek és megnézem hogyan táncol, vagy itthon maradok és kesergek a hülyeségemen. Ha összeszorított szívvel is mentem, legyőztem minden ellenérzésemet, és olyan élményben volt részem, amit máskülönben nem tudtam volna átélni. Hiába mesélték volna el a család többi tagjai, hogy milyen ügyesen táncolt és énekelt a kislány, ha én magam nem látom, nem tudom elképzelni sem a helyzetet. Gyönyörűséges élmény volt, örültem, hogy le tudtam győzni a félelmeimet. Az egyenes utat választottam a köntörfalazás helyett. És ez már az önfegyelmemnek köszönhető, amin nagyon dolgozok mostanában. Nagyon sok ilyen hasonló helyzet van, amikor el kell döntenünk hogyan is lépünk, mit is lépünk, és hogyan is viselkedünk egy alkalommal. Nemcsak nekem nehéz ezt megvalósítani, mindannyian voltunk már hasonló cipőben.
Az élet rövid. Ha mindig kifogásokat gyártunk magunknak, lemaradunk a legjobb és a legszebb dolgokról az életünkben. Sok kényelmetlen feladatot el sem végzünk, mert vagy nincs hozzá kedvünk, vagy nem szeretjük, vagy egyszerűen unalmasnak, talán nehéznek is találjuk. Gondoljunk mindig a matekórán tanult mondatra, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes és a jellemünket is ugyanígy formálhatjuk, egyenes beszéddel, józan gondolatokkal, helyes cselekedetekkel. Ez a legrövidebb út a boldogságunkhoz. Sosem mindegy mit szalasztunk el az életünkből. Ha kimaradunk olyan eseményekből, ahol ott lenne a helyünk, nem jól döntöttünk, mert egy pillanat lehet, hogy csak egyszer bukkan fel az életünkben, később várhatjuk, hogy bárcsak lenne kedvező alkalom, amit kihasználhatnánk, nem jön legközelebb, nincs másik lehetőségünk a választásra. Néha, de lehet, hogy elég sokszor be kell tudni vállalni a kényelmetlenül eső feladatokat, helyzeteket is, csak ekkor van esélyünk a sikerre is. Különben mindig az utolsó helyen maradunk, és bánkódunk, miért is nem volt több erőnk korábban.
Hallgass meg egy jó kis dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek