"az élet nem mindig habos torta..."

Ha voltál már te is olyan helyzetben, mikor a tehetetlenségtől azt sem tudtad, hogy a következő pillanat hogyan fog alakulni, tudd, hogy nem vagy egyedül ilyenkor sem.

Nem tudok zene nélkül létezni. Én a disco-korszakban voltam fiatal,de ennek ellenére „mindenevő” vagyok ha zenéről van szó. Az a lényeg, hogy jókedvre derítsen, inspirációt kapjak a feladataim elvégzéséhez, ötleteket gyártok, miközben hallgatom.

Írd össze, hogy mi az, ami neked energiát ad, de gyűjtsd össze azokat a szavakat, kifejezéseket is, ami elszívja tőled napról napra az energiádat. Én is összeírtam, és nem gondoltam volna, hogy 5-10 perc alatt több olyan szót sikerült leírnom a naplómba, ami a pozitív oldalra került, tehát oda, ami több energiát ad: (pl. napfény, a hajnal frissessége, jókedv, az új varázsa, zenehallgatás, és így tovább sorban). De jutott ám a negatív listába is bőven, ezeket kell kigyomlálnom, hogy még véletlenül se kerüljenek az életem középpontjába. Ilyen szavak, mint: (pl. aggodalmaskodás, harag, irigység, munkanélküliség).

Mindenki szeretne sokáig élni. Olvastam statisztikákat a várható életkorról, azóta vagyok megszállott híve a hosszú élet kutatásának. Hogy sokáig tudjunk élni, ahhoz egészség kell, az egészségért nekünk illik tenni valamit, hogy jó kondícióban tudjuk tartani magunkat.

Annyi idő kell, amennyire szükséged van. Nem szabad sajnálni az időt a regenerálódásra a mai rohanó hétköznapokban. Sőt! Van, aki még a pihenőnapokat is átalakítja hétköznapokká. Nem csoda, hogy azután jön a kimerültség, az otthoni vagy a munkahelyi összezördülések, veszekedések.

Ha belevágtál ebbe az egész embert próbáló feladatba, úgy, mint én, tudod, mire gondolok. Ha még nem, szánd rá az idődet, mert megéri gyógyulni, ugyanis az egészség érték, amire vigyáznunk kell.

Sokan alkalmazzák már az előbbi mondatot, gyógyult betegek, vagy azok, akik már bele mertek vágni az öngyógyításba. Én nagy híve vagyok önmagunk gyógyításának, annak ellenére, hogy vissza-visszaesek a betegségembe, (vagy éppen azért).

Először „mindentbelebalázs” módjára próbálkoztam gyógyulni, de belebuktam mindjárt az elején. Azt hallottam, hogy egy szokást úgy tudunk a magunkévá tenni, ha legalább 30 napig minden egyes nap elvégezzük a kitűzött feladatot, – vagyis gyakoroljuk, gyakoroljuk, míg végül rutinná alakul, és észre sem vesszük, hogy már el is végeztük, amit szerettünk volna.

Sokszor omlottam össze az évek, évtizedek alatt. Ilyenkor nagyon nem volt kedvem semmihez, azt hiszem, hogy volt már mindenki közel hasonló helyzetben. Stressz a munkahelyen, egy sikertelen nap, összetorlódnak a feladatok aznapra.

Ez egy nehéz feladat volt nekem. Azt szokták mondani: - „ jó tanáccsal tele van a padlás!”. Azért néha nem árt megfogadni, amit hallunk, saját magunk jobbítása a cél.