Írtam neked a blog elején, hogy elég tetemes súllyal küszködök. Írtam, hogy néha írok erről is, mert hozzá tartozik az életmódomhoz, és a betegségemhez is. Volt, mikor azt hittem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy egyes gyógyszerek is hizlalnak. De ezt tegyük félre, mert ha erre fogok alapozni akkor, mikor diétázom, akkor már eleve kudarcra vagyok ítélve.
A másik dolog, ami igazán számít, az az akaraterő. Sajnos nagy szükség van rá ha valaki fogyózik. Sok beteg, mint én is, sokszor fojtom evésbe a bánatom, és kialakul a falánkság, a vissza nem tartható lakmározás. A végén már mindegy mit eszek, csak folytatom tovább a nagy evészetet. El is határozom mindig, hogy "majd holnaptól aztán igazán diétázom!". Ezt könnyű megígérni, de betartani aztán annál nehezebb. Rájöttem, hogy én jobban is vagyok, ha a drasztikus módszert választom, vagyis pl. mától már nem eszem több csokoládét. Ha viszont egy-egy kis csábítást megengedek magamnak, nincs megállás a lejtőn, jön a falásroham, amit nem tudok megállítani.
Itthon mindig van édesség, ezért kell az akaraterőmet bevetnem, hogy végre eljöjjön a diétára szánt idő. Mert legalább fél évet, de egy évet is rá kell szánnom a kezdetekre. A továbbiakban pedig tudnom kell, hogy ez egy életre szól, s az egészségem a tét. Ha van kedved, fogyózz velem! :) Nem mától, mert már ugye késő van, de mondjuk "holnaptól aztán mindent bele alapon!" Ha benne vagy, kövesd a blogomat, mert írok a haladásomról. Holnaptól már egy új irányelv szerint szeretnék élni. Hogyan sikerül, majd meglátod, amit jónak tartasz, azt vedd át, ami nem tetszik azon gyorsan haladj tovább.
Hát, akkor gyerünk, vágjunk bele együtt! Társad már van(ez én vagyok), csak ki kell tartanod mellettem, s nekem is melletted. Addig is egy jót kell aludnunk, mert lehet, hogy nem lesz egyszerű a holnapi nap. Bízz abban, hogy nyáron könnyebb fogyni, nincs olyan nagy étvágyunk, mint télen.
Gyere, fogyjunk együtt, gyógyuljunk ki a falásrohamokból, és a vele járó bűntudatból is, ami szintén depressziót eredményez. Van kedved hozzá? Van túlsúlyod, ami nem is kevés? Akkor mire várunk még? Amíg mozdulni sem fogunk tudni? Berozsdásodunk testileg, lelkileg egyaránt.
Utolsó kommentek