Lehet, hogy túl bonyolultan írtam a címet, de biztos rájöttél a lényegére, mit is szeretnék írni ezzel kapcsolatban. Már több bejegyzésben írtam, hogy nem elég elképzelnünk, mit szeretnénk tenni, cselekednünk is kell ez ügyben, mégpedig nem is keveset, hogy valóban beágyazódjon mindez az élményeinkbe.
Tervezz! Ha nem teszed meg, az idő rabja leszel. Időd mindennap ugyanannyi van, ha letelik egy nap, újratöltődik(ez benne a szép!) a végtelenségig. Milyen ostoba, haszontalan dolgokra szoktuk elfecsérelni drága időnket, hogy utána panaszkodhassunk, - "nekünk túl zsúfoltak a napjaink, hogy valamit is bele tudnánk tervezni még!" Ne törődj vele, mit gondolsz ilyenkor, tervezgess nyugodtan, szabadon, - ez az első lépés.
Gondolkodj, mielőtt cselekednél! - (ez a második lépés), nem kevésbé fontos, mint az előző. Ilyenkor is, ha rosszul sül el a dolog, csak panaszkodunk, egészen addig, míg valaki megsajnál. Sajnos nagyon negatív beállítottságú nemzet vagyunk, kevés az olyan ember, aki mindig vidám, mindig mosolyog, még ha vihar közeleg is.
Cselekedj! - ez a harmadik lépés lenne, ha be is tudnánk tartani. El is tervezzük, hogy betartjuk a dolgaink elvégzését, gondolatban olyan jól megy minden, de mi a csuda történik ilyenkor velünk? Minden a visszájára fordul egyszerre? Tudnánk tenni a dolgunkat, ha kicsit is odafigyelnénk egymás kívánságára, észrevennénk egymás hangulatingadozásait.
A negyedik lépés automatikusan megtörténik, ha megtetted a harmadikat, vagyis tudtál tenni a probléma megoldásáért valamit. Cselekedtél! S ez meghálálja magát.
Élményeidbe csakis úgy tudod beágyazni gondolataidat, ha lesznek, (vannak), és voltak is sikerélményeid. Erre van a legnagyobb szükséged, s ez lenne az utolsó lépés,(vagyis, hogy tele legyél sikerekkel, sikerélményekkel).
Ha sikerül megvalósítanod, lesz miről beszélned majd az unokáidnak. :)
Utolsó kommentek