Nem vagyok jó formában mostanában, de ahogy a cím is sejteti, reménykedem a javulásban. Sokan vannak padlón, és azt hiszem nem is ritkán. Mit tehetünk, mit tegyünk ilyenkor? Van megoldás vagy adjuk fel végleg? Pl. én a blog írását szerettem volna abbahagyni, de valami hajt előre, valami, amit úgy hívnak, hogy lelkesedés.
Kezdem érezni, hogy nagyon jót tesz ha kiírom a bánatom, vagy az örömöm. Kezd kialakulni egyfajta lelkesedés, érdeklődés más emberek hasonló érzései iránt. Érdekel, hogy vajon mások hogy élik meg azt a rossz érzést, amit én szoktam. Több honlapot is böngészek, ezt észrevette a lányom, és azt mondta: - "anya, miért azokat az oldalakat nézed, ahol sok betegségről van szó? azt is lehet, de előre csak az visz, ha optimista, pozitív honlapoktól is kérsz hírlevelet, vagy böngészd azokat is." - Így aztán van már könyvem itthon a sikerről, hogyan legyünk gazdagok?,vagy olvasom sikeresen gyógyult betegek történeteit is. Nagyon hasznos ilyenkor, mikor végképp semmi sem segít.
Tegnaptól elkezdtem edzeni is, és visszafogtam az étrendem kalória tartalmát is. Rám fér, az biztos, mert tetemes súlyfelesleggel küzdök. Ez is közre játszott abban, hogy leromlottam. Szóval mit tegyünk, ha ennyire padlón vagyunk, hogy még szinte az életkedvünk is elmegy néha?
Keressük mások társaságát, sikeres emberekkel vegyük körül magunkat, az ő pozitív stílusuk átragad ránk is. Időt is hagyni kell, míg jobban leszünk, legyünk türelmesek. Vannak dolgok, amiket el tudunk sajátítani, meg tudjuk tanulni, és vannak, amik csak úgy mellénk szegődnek, és velünk is maradnak, ha befogadjuk őket magunkhoz. Tudom, tippeket lehet adni, de ha kipróbálsz egy-két hasonló dolgot, mint amit én is jónak hiszek, egy-két szó, mondat, vagy közeledés mások felé, biztos, hogy nem lesz károdra.
Bármivel lehet próbálkozni, ami segíthet. Ötletelni kell, elő a papírt és a ceruzát, és írni, írni, írni kell a hasznos és a haszontalan dolgokat sorban egymás után, majd kiválasztani mindkét oszlopból a legfontosabbat, majd ezt a két (jó és a rossz) érzést, vagy gondolatot egymással szembe kell állítani, majd eldönteni, melyiknek van nagyobb hatása. Ha problémád van valamivel, ez a módszer segíthet, a végén úgyis te döntesz, és nem is szeretnéd, ha más mondaná meg, mit tegyél. A végső döntés csak a tiéd legyen, és vesd be az intuíciódat is, mert az lesz az igazi varázslat.
Én is ebben bízom, és ezeket a "praktikákat" igyekszem a magamévá tenni. Nekem segítene pl. ha elolvasnám az "Egy csodálatos elme" című könyvet, filmen már láttam, ezért gondolom ezt. A főszereplő nem adta fel, s a végén mégiscsak ő győz, mert meg merte járni a poklot, ahhoz, hogy a mennyországba jusson. Soha ne felejtsük el ennek a bejegyzésnek a címét, soha ne adjuk fel, én sem szeretném, s bízom benne, hogy mások is megtalálják a maguk kis mennyországát, még ha előtte a poklot is meg kell ismerniük.
Ui.: - hallgassunk egy kis zenét, hogy jókedvvel menjünk aludni!
Utolsó kommentek