Köszönöm mindenkinek, hogy olvassátok a blogot, erőt merítek ebből, már többször abba akartam hagyni, de azután mindig születik egy új cikk, és én meg csak írok. Neked, magamnak, mindenkinek. Hirtelen ötlettől indíttatva jött az ötlet, hogy elkezdek írni, akkor, az indulás előtti éjszakán álmodtam meg, hogy miről szóljon, mit írok ki magamból. Ha segítek vele bárkinek az is jó, és az is, hogy az én kedvem is folyamatosan egyre jobb, és ahogy írok, közben én is tanulok, okulok mindabból, amit közzé teszek. Egyszer nagyon magam alatt voltam, el voltam keseredve, és a lányom így szólt: - "anya! - olvasd inkább a blogodat, mert segítesz vele saját magadon is, ha többek között nem csak írod, hanem vissza is olvasod a régebbi bejegyzéseidet."
Nem vagyok egyforma színvonalon mindig, ez gondolom látszik is az írásokból, de így teljes a kép rólam. Örülök, hogy velem vagy, velem vagytok, együtt szerkesztjük a blogot.
Tarts velem, gyere, hallgassunk meg együtt egy dalt, amit csak neked küldök! :)
Utolsó kommentek