Ha találkoztál már olyan emberkével, akinek tömegiszonya van, azt hiszem, hogy éppen belém botlottál az utcán. Nem sokszor történhetett ez, mert bevallom, hogy épp emiatt nem is mentem soha emberek közé, de főleg nem vásárolni egy nagy áruházba, ahol sokan vannak mindig. Hogyan küzdöttem le végül ezt a tömegiszonyomat? Még nem tartok a teljes gyógyulásnál, de jó úton haladok.
Úgy adódott egyszer, hogy valahová mennem kellett a belvárosba, és hogy odaérjek időben, vagy taxit kellett volna hívni, de még annyi időm volt, hogy busszal mehettem volna. Addig nem mertem felszállni semmilyen tömegközlekedési járműre. Végül bevállaltam, hogy felszállok a buszra. Olyan fenomenális erejű érzés volt, mert senki sem zúdított egy vödör vizet a nyakamba, találtam is ülőhelyet. Igaz, a szívem végig kalapált, de ott utaztam a buszon és néztem a járókelőket, a várost, amíg célhoz nem értem. Ma már csak gyalog és busszal járok, sokszor kihagyok egy-egy megállónyi szakaszt, és gyalog teszem meg az utat. Csupán azért, hogy edződjön a lábam, és szeretek is gyalogolni.
Másik ilyen "élmény" a nagy bevásárló központokban való vásárlás. Amikor először sikerült egyedül bemennem, nem láttam mást, mint rengeteg árut, azt sem tudtam hol vagyok, mit akarok venni, de az áruházban voltam emberek között. Szuper! Gondoltam, nem is olyan vészes, mert senki nem nézett rám csodálkozva, kíváncsian, vajon pont én mit keresek ott. Úgy fogadtak, mint aki vásárolni ment, teljesen természetesen.
Ne hidd, hogy leküzdhetetlen a problémád. Csak az eleje kicsit "rázós", de egy jó nagy levegővétellel és egy kis akarással el lehet indulni, lehet fejlődni, sőt, tökélyre lehet fejleszteni a gyógyulás útját.
Harmadik esetem(sikeres esetem), amikor egy banknál kellett megszüntetnem a hitelkártyámat. Azt sem tudtam hol a bank, merre található, hol lehet bemenni rajta, hol van egy ajtó, ami segít bemennem. Végül, kicsit remegő szívvel, de benyitottam, és nagyon udvarias biztonsági őr fogadott, megkérdezte mit szeretnék a banknál elintézni. Siker a köbön! :)
Muszáj nekünk egyedül is bevállalni helyzeteket, mert különben beszűkülünk a négy fal közé. Ott pedig hamar kialakulhat a depresszió, a szociális fóbia és hasonló betegségek. Kis lépésekkel hatalmas eredményekre vagyunk képesek. Később már csak legyintünk egyet, -jé!, én ilyen voltam?!
Szeresd a kihívásokat, mert előbbre visznek életed során. Változik az életünk,s nekünk az a dolgunk, hogy tudjuk követni ezt a változást.
Gyere, pihenjünk egy jót ennyi "megrázkódtatás" után, és hallgassunk meg együtt egy szép dalt. :)
Utolsó kommentek