Kiskorom óta szégyenlős vagyok, még most is hamar zavarba jövök ha valamilyen nem várt váratlan esemény történik. Nagy erőfeszítésembe került mindig, hogy hozzam azt a formát, amit esetleg elvárnak tőlem. Ez téves szemlélet volt, már belátom. A fenti bejegyzés címet is lejegyeztem magamnak, éppen azért, hogy rájöjjek, jogom van bármilyen érzéshez, ami elől nem elbújni, nem elfutni kell, hanem szembe kell nézni vele.
Ha sírhatnékom van, nem szabad visszafojtanom, hanem át kell élnem azt a fajta érzést, ami ezzel jár. Ha nem teszem, akkor mindig kísérteni fog, és újra és újra küzdenem kell ellene. Viszont ha engedem, hogy átjárja testemet, lelkemet az öröm vagy a bánat mindenféle formája, végül megszabadulhatok a túlzott jókedv, vagy a mélabú, és még sok más érzéstől. Mégpedig végleg, és ez a gyógyulás folyamata is egyben. Hogy jogom van-e a boldogság érzéséhez, ez nem kétséges, de tudni kell feldolgozni azokat az érzelmeket, amik szembejönnek velem. Nem szabad megfutamodni, csak így tudunk majd fejlődni, és egy boldogabb életet élni.
Ha sírnod kell, hát sírj, éld át az érzést, azt a fájdalmat, vagy esetleges örömöt, amit a sírás kihoz belőled. Nevess, ha épp ahhoz van kedved, légy szenvedélyes, ha olyan érzés fog el. Hiszen mindenki egyenlő esélyekkel születik. Lehet, hogy vannak különbségek, de esélye mindenkinek egyformán adatik meg arra, hogy kihozza magából a maximumot. Sőt! Mint írtam, vannak plusz erőtartalékaink, amiket akkorra tartogathatunk, mikor épp szükségünk van rá.
Légy inkább büszke magadra, mert be mered vállalni a rossz és a túláradó jó érzés élményét, át mered élni magát a folyamatot. Mert igen, az érzelmeink feldolgozása mindig egy-egy folyamat, amit akár szeretnénk, akár nem, nem kerülhetünk ki. Legyen mindig pozitív a hozzáállásod, minden elmúlik egyszer - szokás mondani. Vagyis a rossz érzések, fájdalmak sem tartanak örökké.
Szép estét kívánva búcsúzom mára tőled, és küldök egy dalt, legyenek sokféle élményeid, mert ezek nélkül unalmas lenne életünk is. :)
Utolsó kommentek