Mindig is szerettem a logikai játékokat, főleg gimis koromban, kivéve a labirintus nevű játékot, mint ez is, amit a kép ábrázol. Ezen most se épp ésszel, sem ilyen zavaros fejjel, mint ahogy mostanában vagyok, nem tudnék keresztül menni. Azt hiszem, hogy nem is lehet, de meg sem próbáltam, pedig egyszerű, nem túl bonyolult feladat. Szerettem a keresztrejtvényekből is a bonyolultabbakat megfejteni, nem mindig sikerült, de ez a lényege, hogy fejlessze a szürkeállományunkat.
Nos, az én szürkeállományom most a pad alatt van, innen kellene feltornáznom magam egy jobb pozícióba. Ezért is írok erről, mert észrevettem magamon, hogy már szinte olvasni sincs kedvem. Azért írok a játékok, az ügyességi játékok, a memória feladatok, az agyunkat megtornáztató feladatok fontosságáról, mert nem csak idősebb korban jó, és szükséges ezekkel a játékos feladatokkal próbára tennünk magunkat, hanem épp fiatal korban, sőt a kisgyerekek a példái, hogyan lehet felhőtlen örömmel játszani, mindent elfeledve nevetni jókat, s felszabadultan jókedvvel várni minden pillanatot, ami játékkal telik el. Ugye mondjuk, hogy akkor egészséges egy kisgyermek, ha egyedül sem unatkozik, egy cérnaszállal is el tud játszani, és nyugodt, és keresi mindig a játék örömét, mert tudja, milyen jó érzés.
Mit tehetek, ha zavar van, s nem működök épp a magaslatokon? Igen, nekem is együtt kell játszani a gyerekekkel, vagy ellesni tőlük a tudományukat, s szép sorban újra kell tanulnom mindent. Most, hogy írom ezt a bejegyzést, eszembe jut Berek Kati színésznő, akit nem tudom milyen tragédia ért, de beszélni is újra kellett, hogy tanuljon, és sok minden mást is. És, sikerült neki, mert volt benne akarat, és kitartás. Én is visszakeresem a neten mi történhetett a színésznővel, és hogyan tudott talpra állni, talán a Wikipédia segíteni fog.
Egyszóval játszunk, nevessünk, kacagjunk, s nem utolsósorban fejlesszük mindennel az eszünket, az agyunkat, ami a legfontosabb szervünk, s ami később is meghálálja, hogy tettünk valamikor érte valamit.
Utolsó kommentek