Miközben írom a sorokat, dúdolom Demjén Ferenc Várj, míg felkel majd a nap című slágerét, ezért is ez a bejegyzés címe. Sokszor vagyok úgy, hogy nagyon magamba feledkezem, és van úgy, hogy saját magamat hergelem egy aránylag jó állapotból egy rossz, majd még rosszabb állapotba. Csupán azzal, hogy végiggondolom az elmúlt napok történéseit, és van olyan helyzet, mikor csak a negatív oldalát tudom nézni annak, ami velem történt. Ezért szoktam azután a zene csodálatos dallamait hallgatni, ami ki szokott zökkenteni ebből a letargikus állapotból.
"Egy új nap mindig új reményt ígér." - hallhatod a dalban, és meg is kell fogadni ezt a tanácsot, hiszen a reggel felkelő nap mindig új varázst hoz mindannyiunk számára. Most minden gyógyír jól jön számomra, mert ismét kezdem érezni, hogy gyengülök, még nem is jöttem teljesen rendbe, máris új feszültséghullámok bombáznak. Persze a sok év alatt már tanulhattam volna a betegségem alakulásából, mégis mindegyik rosszullét más és más, mindegyikhez másképpen kell hozzáállnom. A reményt sosem szabad feladni, mert akkor egyedül maradok, nem lesz támogatóm sem, és egyedül nagyon nehéz küzdeni. Ilyenkor lesem nagyon a kínálkozó alkalmakat a gyógyulásra, nehogy padlóra kerüljek.
Szeretem a napfényt, mindig jókedvre derít. Most közelednek majd azok a napok, amik borongósabbak, zordabbak lesznek, és csak remélhetem, hogy a menetrendszerű téli depressziót sikerül kikerülnöm. Már most fel kell készülnöm rá jó alaposan. Általában délután és este az az időszak, amikor már kimerültebb vagyok, ilyenkor kell találnom olyan dolgokat, amik felvidítanak, vagy jó mederbe terelik a gondolataimat. Ki kell mozdulnom itthonról, mert szorít a szociális fóbia és ha hagyom magam, legyűr a földre, bent ragadok a négy fal között.
Most, hogy közeledik a karácsony, kicsit visszafogottabb leszek, mert ha tömegben vagyok sokszor elkap az a bizonyos gépszíj, ami összeszorít és összezavar elég rendesen. A reggelek és a délelőttök azok az enyémek, azokkal eddig még aránylag jól tudtam bánni. Erre az időszakra kell tennem a fontosabb dolgaim elvégzését, és a könnyebbek jöhetnek estefelé, ha szükséges. De csak addig, míg rosszabb a közérzetem. Mihelyt jobban érzem majd magam, egyre többet és többet kell bevállalnom a feladatokból, így leszek egyre erősebb.
Volt régebben, hogy nagyon tartottam minden közeledő ünneptől, szüli-, és névnapoktól is, mindenféle összejöveteltől, mert rossz úgy átélni azokat a pillanatokat mikor mindenki boldog, úgy, hogy engem elkap a sírógörcs, a rosszullét. Ilyenkor nem segített semmi. Meg kellett várnom a másnapot, aludnom kellett ha tudtam, és amikor újra reggel lett, akkor éreztem egy kicsit jobban magam. Minden nap egy új reménysugár. Volt, hogy nagyon sok alvásra volt szükségem. Ilyenkor nem szabad eröltetni, hogy csakazértis csinálom a dolgom, mert visszájára sül el minden. Ha van segítség a közelben, mindenképpen igénybe kell venni, nem szabad szégyellni, hogy most éppen rosszabbul vagyunk. Minden egyes nappal közeleg a gyógyulás, amikor vidámabb tudok lenni, és már egyedül is boldogulok. Nem szabad kimeríteni magam teljesen egy nap, mindig kell tartalék energiát szerezni valahonnan, mert csak energikusan tudunk jól teljesíteni.
Minden új nap egy új remény a számunkra. Nekem is, neked is, mindenkinek. Éljünk úgy, hogy a reggel varázslatos lehessen mindig, és estére is maradjon a jókedvből és a vidámságból.
Hallgass meg még egy dalt, s te is tartalékolj elegendő energiát minden napodhoz. :)
Utolsó kommentek