Kitől is tanulhatnánk okos dolgokat ha nem a szüleinktől, nagyszüleinktől. Ezt a képet azért választottam, mert az én nagymamámra emlékeztet. Ő is nagyon szeretett olvasni, hosszú életet élt, és mindig elbóbiskolt olvasás közben. Lehet, tőle szerettem meg az olvasás örömét, és mindig csodáltam, ahogy a Bibliát olvasgatta. Ha hosszú, boldog életre vágyom, mindig rá gondolok. Egyszerűen éltek nagyapámmal, dolgos életük volt, és ha összehasonlítom a mai rohanó tempójú életünket az övékével, rá kell jönnöm, hogy ők éltek jobban, harmónikusabban, nem pedig a mai ember lánya, aki kénytelen számos dolgot bezsúfolni életébe.
Még mindig emlékszem a kemencében sütött házi kenyér illatára, amit napokig ettünk és még több nap után is ugyanolyan friss volt, mintha akkor sütötték volna. Emlékszem, milyen örömmel bicajoztam ki hozzájuk amikor segíteni mentem szilvát szedni, vagy nagyapámmal mentünk szénabálákat húzni, vagy kukoricát törni, vagy éppen a cseresznyefán énekeltem miközben a cseresznyét ettem s szedtem. Nagyon boldogságos időszak volt ez életemben. Ez időtájt határoztam el, hogy én is olyan egyszerű, és boldog életet szeretnék élni, mint ahogy azt a nagyszüleimtől ellestem. Bizony! Figyeltem ám őket, mert tetszett ahogyan éltek. Sosem hallottam őket veszekedni. Egy hangos szó nem volt kettejük között, szeretetben és békében éltek egymással.
Néha elmerengek, és mindig figyelmeztetem magam, hogy sohase felejtsem el, honnan is indult ki az én kis életem. Éltünk úgyis egy ideig együtt, mint négy generáció, nagymama, édesanyám, én, és a gyerekek. Szerencsére édesanyám is örökölte és átvette mindazt, amit nagymamám tudott, így nekem azt hiszem, hogy arany életem volt, míg gyermek voltam, mert még emlékszem a házi gyúrt tésztából készült mákos haluskára, a nudli készítésénél én is mindig besegítettem, és öröm volt úgy élni, hogy elég volt a kétkezi munka ahhoz, hogy meg tudjon élni az ember.
Hálával tartozom szüleimnek, nagyszüleimnek, mert megtanították nekem, milyen is az, amikor csak saját magamra támaszkodhatok, de őket bármikor segítségül hívhatom, ha szükségem van rájuk. Mindennap este, mielőtt elalszom, visszaemlékezem a gyermekkoromra, az ifjúságomra, arra az időkre, mikor még nem voltam beteg. Sok megmaradt a kis fejemben, és úgy veszem észre, hogy egyre inkább jönnek elő az emlékek, ahogy idősebb leszek. Szeretném én is átadni azt, amit tanultam, és ha jól belegondolok, mi is hasonlóképpen egyszerűen élünk, igaz, már a modern világ vívmányaival, ahogy azt az élet hozta.
Vannak, akik most is inkább a vidéki életet választják, mert ott még megvan a béke, a nyugalom, a természet szeretete, szépsége, és szinte önellátóként, önfenntartóként élnek, mert ki akartak szabadulni a nagyváros zajából. Köszönöm én is, hogy éppen oda születtem, ahová a nagykönyvben megvolt írva, sok-sok szeretetben nőttem fel, és illik is átadnom ebből a sok szeretetből annyit, amennyit csak tudok.
Hallgass meg egy dalt így éjnek évadján, s gondolj te is szeretettel azokra, akikkel együtt élsz, taníts te is sok okosságot, hogy szívesen emlékezzenek majd rád, ha egyszer megöregszel. :)
plusz egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek