A bejegyzés címét Anthony Robbins Óriás léptek című könyvében olvastam. Itt a hangsúly szerintem a - "csak annyi jelentősége van" - szavaknak van, hiszen ha belegondolsz, van, mikor túlságosan is elragadtatjuk magunkat, és többet gondolunk bele különféle helyzetekbe. Sok élmény ér minket napról napra. A hozzáállásunktól függ, hogy jókedvvel vagy éppen morcosan fogadjuk ezeket az élményeket. Nem szabad "túlragozni az életünket". Számtalan inger ér minket egy nap alatt. Az is baj, ha ingerszegény környezetben vagyunk, de ha túlságosan is gyakran és sokszor érnek minket stresszes helyzetek amit nem tudunk kellőképpen kezelni, összezavarodunk.
Nem könnyű megfelelni a címben írt mondatnak. Pedig egyszerű mondat, és jól kifejezi hogyan is kellene élnünk, hogy vidámak és jókedvűek lehessünk. Rázzuk le magunkról azokat a gondolatainkat, amik feszültséget okoznak, és cseréljük fel olyan érzésekre, amik örömöt szereznek nekünk. Ne cipeljünk fölöslegesen terheket a vállunkon. Hogyan is lehetne kivitelezni azt, hogy csak annyira foglalkozzunk ügyes-bajos dolgainkkal, amennyit azok megérdemelnek? Egyszerűen nézzünk keresztül minden problémán. Ha túlságosan is közelről szeretnénk megvizsgálni őket, lehet, hogy nem látnánk a fától az erdőt, és óhatatlanul is hibát vétünk. Hogyan lehet keresztülnézni egy problémán, mikor olyan nyomasztó tud lenni? Gondoljunk bele, hogy a képzelőerőnk bizony olykor nagyon ellenünk tud dolgozni. Olyan tulajdonságokat veszünk komolyan, amik nem érdemlik meg, hogy foglalkozzunk vele. Egyszerűen el kell tudnunk felejteni dolgokat, ki kell zárni a tudatunkból rossz élményeket, és meg kell tanulni okosan gondolkozni. Nehéz feladat csak úgy minden rosszat elfelejteni, de nem lehetetlen. Gyakorolni kell naponta.
Tőlünk függ, hogy hogyan élünk. Tőlünk függhet, hogy megszervezzük-e a napjainkat vagy sodródunk a tömeggel. Vegyük sorra a jó és rossz tulajdonságainkat. Biztos vagyok benne, hogy több negatív dolgot írnánk össze, mint pozitívat. Miért? Nagyon sokan vagyunk úgy, hogy alig-alig van önbizalmunk, nem merjük kinyilvánítani az érzéseinket úgy, ahogy azt legbelül érezzük. Ha így van, tanuljunk másoktól, tanuljunk saját tapasztalatainkból, tanuljunk mások tapasztalataiból, és ha kell, változzunk meg, változtassuk meg a stílusunkat, az életünket, mert megéri. Lépésenként, napról napra gyakoroljunk, és legyünk kitartóak. Ez a kitartás hozhatja meg a megoldást a számunkra, és az, ha nem veszünk mindent egyből a lelkünkre. Számoljunk tízig. Gondolkozzunk mielőtt beszélünk. Hagyjuk el a rossz szokásainkat. Éljünk boldog életet. Tudjunk mindig jókedvűen beszélgetni társainkkal. És csak annyi jelentőséget tulajdonítsunk minden problémánknak, amennyit az valójában megérdemel.
Most gondolom az álmok tengerén jársz, feledve minden gondodat. Reggel ha felkelsz, nyújtózz egy nagyot, és hallgass meg egy jó kis dalt, sok szeretettel küldöm neked. :) Ne feledd, minden nap úgy kezdődhet, ahogy azt te szeretnéd.
Utolsó kommentek