Úgy kezdődtek mostanában a napjaim, mint aki meg akarja váltani a világot. Mindent egyszerre szerettem volna megtenni és megkapni, de nagyon hamar rá lehet ilyenkor jönni, hogy ez nincs mindig így. Először bizony gondolkodni kell, azután jöhet a cselekvés. Ha viszont már a cselekvésnél tartok, akkor igenis meg kell mutatnom magamnak, mit tudok. Nagyon könnyen fölbuzdulok ha arról van szó, hogy -...holnaptól mindent másképp csinálok, holnaptól minden máshogy fog alakulni az életemben...-, csak ez nincs így, és ezt én csak nehezen viselem. Pedig ha lenne elég türelmem, akkor többre vihetném az életben.
Ha már a türelemről van szó, az én példaképem a tv-ben Cesar Millan, a kutyákkal suttogó. Ő kutyadoki, aki nem csak a kutyákhoz ért, hanem az embereknek is megtanítja, hogyan kell úgy foglalkozni a kedvenc háziállatunkkal, hogy szeretetben és békességben éljünk egymás mellett. Rettentő nagy türelemmel ad tanácsokat, és öröm nézni minden műsorát, mert rengeteget lehet tanulni tőle. Tényleg ha rászánunk az időnkből csak kb. 10-15 percet, és először magunkat neveljük meg a kutyánk helyett, és csak azután foglalkozunk azzal, hogy miért is nem figyel ránk a kutyánk, miért is ugat akkor is mikor nem kellene, akkor más szemmel láthatjuk magunkat is és másokat is. Nagyon ajánlom ezt a sorozatot a tv-ben, mert megismerhetjük általa önmagunkat is, és könnyebben boldogulunk a nehezebb helyzetekben. Épp ezért, hogy nézem a kutyadokit, már előrébb kellene járnom az önismeretben.
De nem! Én fejjel rohanok a falnak ha valami nagy horderejű változtatásról, változásról van szó. Így van ez most is, mert olyan izomlázat "szedtem össze", hogy még a klaviatúrán is csak alig tudok pötyögni. Tanuljatok az én hibámból, nem szabad egyik helyzetet sem könnyelműen kezelni. Mindegy bármiről is van szó, először a saját fejünkben kell tudni tisztán látni, majd jöhet a tervezés és csak azután a kivitelezés. Nagyon jó az életmódváltó program. Le vagyok nyűgözve, már az első pár nap alatt is olyan meglepetések érnek, nem csoda, hogy úgy vagyok vele, mindent egyszerre szeretnék elsajátítani. Pedig olyan egyszerű dolgok vannak benne, olyan egyszerű az étrend is, hogy ha még ezt sem tudom betartani, akkor végem van, menthetetlen vagyok, és jobb ha tovább nem próbálkozom. Egyszerű szabályok, mozgás, pihenés egyensúlya, és főleg legyen motivációd ahhoz, hogy mindvégig ki tudj tartani. Egy fogyiprogramba neveztem be, és szeretném ezt az egyhónapos programot jól végigcsinálni. De hát, nem bújhat ki az ember a bőréből. Nehéz a rossz beidegződéseket kigyomlálni. Alig hiszem el, hogy tudok lépésenként is haladni. Pedig csak ez az egyetlen módja, hogy előrébb jussak.
Gondold el, hogy mennyit kutattam, mennyit kerestem a neten, amíg a saját kis fejemben eljutottam addig, hogy belássam, segítő kezekre van szükségem. Nekem egyedül nem megy az életreform. Mindig kell, hogy valaki vezessen, kell, hogy valaki fogja a kezem, különben visszazuhanok a mélybe. Talán most leltem rá arra a tudásra, amire nekem van szükségem. Mindenki maga kell, hogy megtalálja a saját útját. Ezt mondták a dietetikusok minden videóban, ahol keresgéltem. Még nem találtam rá arra az ösvényre, ami szerintem számomra járható, viszont már jegyzetelek, és tanulok abból, amiből csak tudok. Nem is a kilók számítanak most már, hanem egy olyan életstílus felfedezése, amiről tudom, hogy nekem való, és amit élvezettel tudok követni. Ez legyen minél egyszerűbb, és minél több időm jusson mellette olyan dolgokra, amit már régen meg szerettem volna valósítani (lsd. talpmasszázs gyakorlása minden este pl.). Gyógyítani szeretném magam mindennel, amivel csak tudom, és minél természetesebb módon, annál jobb. Csak így jut időm mindenkire. Szépen, sorban fogod látni, hogy hogyan is változok, persze csak ha van elég lelkierőm mindent betartani.
Már lehet, hogy lepihentél, én mégis küldök egy dalt, hogy reggel jókedvvel ébredj majd fel. Legyen jó kis napod a holnapi is. :)
Utolsó kommentek