Vannak bennünk bizonyos sérült pontok, sérült részek, amiket ha felbolygatunk, akkor izgatottak leszünk, gyorsabban ver a szívünk, esetleg még jól meg is izzaszt bennünket. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, lehet, hogy a betegségem az okozója, de már nagyon régóta figyelem ezeket a sérült pontocskákat, amik bennem vannak, és olykor a felszínre akarnak törni.
Épp a minap is ehhez hasonló történt velem, de sokszor előfordult már velem hasonló. Ilyenkor, amikor érezzük, hogy valami megváltozott a szívünkben, az addig nyugodt lelkünk felbolydul, és izgatottan lessük, hogy vajon mi lesz a folytatás, ebben az esetben ugye azt ajánlják, hogy tereljük el a figyelmünket bármivel, ami épp akkor eszünkbe jut. Ha ülsz, akkor állj fel, és sétálj egy pár lépést, vagy ha teheted, szellőztesd ki a fejed. Nálam a szívem tájékán érzem és a fejemben nincs többé rend, amikor ilyen fel nem dolgozott események nyomot hagynak, nyomot hagytak bennem.
Most azt tettem, hogy vártam. Nem akartam elterelni a gondolataimat, hanem szembe szerettem volna kerülni ezzel a félelmemmel. Vártam, amikor a nyilallást éreztem a lelkemben, amikor felfordult körülöttem a világ. Eltelt jó néhány perc ilyen izgatottan, és azt vártam, azt hittem, hogy rosszabbul leszek. De! Csodák csodája elmúlt egy idő után a kellemetlen érzés, és magától elterelődött a figyelmem másra. A sérült résznél, amikor tudtam, hogy most izgatottabb leszek, kicsit nyugtatgattam magam, hogy máskor is történt már ilyen és túléltem, és most is ez fog történni. Kis idő múlva már szinte ugyanolyan nyugodt voltam, mint előtte. Ez most nem tudom, hogy azt jelenti-e, hogy sikerült szembenéznem azzal, amitől mindig is féltem, magától a félelemtől féltem. De sikerült nyugodtnak maradnom, nem kellett átmenni a másik szobába, nem is kellett semmit csinálnom, csak várnom, hogy múljon el az izgatottság. Ezután is ezt a taktikát fogom választani.
Nem mindig tudjuk, hogy stresszes helyzetünkben mit is tegyünk. Olyan sokrétű ez a feszült helyzet, amit ilyenkor átél az ember lánya, hogy azt sem tudjuk, hogyan is viselkedjünk. Viselkedjünk a legtermészetesebb módon, ha van rá alkalmunk, és áldozzunk egy kis időt arra, hogy szembeszálljunk az esetleges félelmeinkkel. Mert ez félelem. Én is féltem, hogy rosszabbul leszek, de mégsem következett be. Tudtam kezelni már a gyengeségemet, és erőt vettem magamon.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek