Az előző bejegyzéshez még hozzáfűzném, hogy nem is olyan könnyű egy kihívást végig tartani. Nekem van egy egy hónapos saját kis tervem, ez is egyfajta kihívás, amiben csak 15 perc szobabicajt kellene megcsinálni naponta. Nem is tudom, hogy hányszor futottam neki, persze most szeptember elsejétől is újrakezdtem. Azért, mert valami miatt mindig kimaradt egy nap, két nap.
És az igazi kitartásnövelő edzés, azaz a szobabicaj mindig kifogott rajtam. De ha törik, ha szakad, egyszer meg szeretném csinálni tökéletesen az egy hónapot, mert csak azután léphetek feljebb szintre. Úgyhogy én is óvatosan fogalmazok ezután, hogy miben is vagyok benne, és miben nem. De van a közelemben valaki, aki mindig visszatérít a jó útra. Ő is egy egyhónapos kihívásba kezdett a mai nappal, és amikor beszéltem ma vele, éreztem a hangjában, hogy nagyon komolyan gondolja, amit elkezdett. Nem kifogásokat keresett, hanem megoldásokat. Tudom is már így az elején, hogy ő sikeres lesz, mert mindenre talál megoldást. Nem szabad elfogadni magunktól a kitérő válaszokat. Nekem például azt mondta, hogy sokan örülnének, ha csak annyi dolguk lenne, hogy napi 15 percet be kéne tervezni az életükbe. Azt mondta a telefonba, hogy - most leteszem a telefont, tekerd le a 15 percet, és negyed óra múlva várom a hívásodat. -, és azonnyomban kinyomta a telefont, én meg mit tudtam mást tenni este kilenc órakor, rápattantam a bicajra és lebicajoztam a 15 percet. Ennyi is elég ahhoz, hogy elkezdjünk valamit, hogy megcsináljunk valamit. Nem akartam szégyenben maradni, és beláttam, hogy 15 perc nem a világ vége. Szóval csak oda szeretnék kilyukadni, hogy ha kitűzöl magadnak valamit, jól gondold meg, meg szeretnéd-e csinálni, és ha a válaszod igen, akkor viszont adj bele mindent, ami benned van. Egy hónapos kitartás nem a világ, ennél sokkal többet tudunk, sokkal többre vagyunk képesek. Csak az a fránya kifogásgyártás, az szól közbe mindig. - "Most nincs időm." - "Majd holnap kezdem el igazán." - "Mindig közbejön valami." - "Egyedül olyan unalmas." Meg kellene jegyeznünk, hogy vége a kifogásoknak, el kell kezdeni élni, és ha kitűzünk valamilyen célt magunk elé, igyekezzünk megoldásokat keresni a cél elérésére.
Hát, itt tartok, hogy újrakezdem amit szeretnék továbbfejleszteni majd egy hónap múlva. Nekem sem nehéz betartani, de a kisördög nem alszik, csak azt lesi, hogy hol is találhatna rajtam sebezhető pontot. Nagyon könnyű dolga van, épp csak azt kell észrevennie, hogy mit nem csinálok szívesen. Viszont változni nagy öröm, és én is vissza fogok gondolni mindig arra, hogy milyen szuper energiát tud adni akár csak 15 perc szobabicaj is. :)
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek