Vannak mélypontok az életünkben. Hogy hogyan jutunk el ilyen szintre, nem mindig tudjuk. Lehet, hogy nem teszünk meg valamit, amit pedig jó lenne megtennünk. Vagy megteszünk dolgokat, de nincs bennünk elég lelkesedés a kivitelezéshez, így fokozatosan romlik az állapotunk, és egyszercsak azon vesszük észre magunkat, hogy mélyvízben vagyunk, ahonnan sehogyan sem sikerül kilábalnunk.
Ha ilyenkor is hagyjuk, hogy letörjön minket az életünk, egyre mélyebbre kerülünk, egyre csak azt tapasztaljuk, hogy minden amit csinálunk az fölösleges erőfeszítés. És aki hajlamos érzelmileg is mélypontra kerülni, ilyenkor nem tud mit kezdeni önmagával, hagyja, hogy a rossz események magával ragadják. Sőt, még talán ő gerjeszti ezt a folyamatot.
Nincs más mit tenni, mint a legsürgősebben cselekedni. Észre kell tudnunk venni a halvány reménysugarat, azt, hogy nincs minden elveszve, ha most a kezünkbe vesszük az irányítást, hamarabb kikerülünk a mély gödörből. Lehet, hogy egy kicsit sajnáljuk magunkat, hogy idáig jutottunk, de ha nem teszünk semmit, még jobban eluralkodik rajtunk a rossz érzés, és életünknek csak a negatív oldalát vesszük észre, ami depresszióhoz, letargiához, és mélabúhoz vezethet.
Először is gondoljuk át, hogy mi okoztuk-e ezt a lefelé ívelő folyamatot, vagy hagytuk, hogy így alakuljanak a dolgaink? Semmi sem olyan komor vagy szomorú, mint azt elsőre látjuk. Lehet, hogy csak a rossz dolgokat vesszük most észre. De lehet, hogy semmit nem teszünk, és mástól várjuk a megoldást. Figyeljünk arra, hogy az események hogyan követik egymást. Ha ezt tesszük, észrevehetünk olyan pontokat, ahol ha közbeavatkozunk, máris egy fokkal növelhetjük a történések pozitív kimenetelét. De mindenképpen közbe kell lépnünk, hogy megoldódjon a konfliktusunk. Lehet, hogy valakivel rossz a kapcsolatod mostanában. Vagy úgy alakulnak a dolgaid, hogy sehogyan sem tudsz kilábalni egy negatív rossz folyamatból. Ha nem próbálsz tenni valamit a megoldás érdekében, lezuhanhatsz egy olyan szintre, ahol már csak önmagadat fogod hibáztatni, vagy épp másokat fogsz okolni a téged ért csapásokért. Bármilyen pozitív változás jót hoz az életedbe. Legyél erős, vegyél erőt magadon, és mégha nem is tetszik az, amit csinálnod kell azért, hogy megoldódjon a helyzeted, akkor is bele kell vágni, mert az egyhelyben toporgás a legrosszabb, amit átélhetsz ilyenkor.
A mélypontról elmozdulni nem könnyű feladat és nem is egy gyors folyamat. De ha megvan benned a tenni akarás ez ügyben, később észreveheted, hogy nem volt hiábavaló a küzdelmed, és meglátod a fényt az alagút végén, ami reménnyel fog eltölteni. Vagyis mindenképpen neked kell megtenned az első nehéz lépést, de akadnak majd segítőid is az utad során, és a véletlenek is a te javadra billentik majd a mérleg serpenyőjét. Ha viszont nem akarsz, vagy nem vagy képes változtatni, még rosszabb helyzetbe is kerülhetsz, ahonnan azután már csak nagy erőfeszítések által tudsz kiszabadulni. Ne várd meg, hogy ilyen mélypontra kerüljél, mindig figyeld magad, és figyeld a veled történt dolgok kimenetelét. Majd ahol szükséges, ott tedd meg a kellő óvintézkedéseket, legyél kezdeményező, legyél te az, aki az első nehéz lépést megteszi azért, hogy jobb és boldogabb napjaid legyenek.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek