Ennyi minden elintéznivalónk még sohasem volt, mint mostanában, napjainkban. Sokszor szinte ki sem látszunk a feladatokból. Jólesne ha segítene valaki, mégis van, amit egyedül szeretnénk megoldani. Később jön a stressz, a kimerültség és társai.
Ahogy gyorsul az életünk úgy szeretnénk mindennek megfelelni, szeretnénk ha minden gördülékenyen menne, de szeretnénk azért pihenni is, mert a túl sok feladat néha már megvisel minket. Nem mindenki tud lassítani az életén amikor szükségét érzi pedig ő is. Látjuk másoktól hogyan teszik tönkre magukat, mégis megpróbáljuk utánozni őket, mert a jobb élet reménye kecsegtet vagy mert olyan típusúak vagyunk, hogy nem tudunk kikapcsolni. Ezért van hogy túl sokat vállalunk magunkra, amibe még bele is rokkanhatunk.
Aki tervezi a napjait könnyebben boldogul. Nem muszáj minden percet beosztani, sokszor elég ha nagyvonalakban leírjuk, hogy mit kell tennünk aznap. Én a könnyen kifáradó típus vagyok, lehet mert sok gyógyszert szedek, lehet kicsit ellustultam, vagy lehet, hogy eleve nem tanultam meg hogyan is kell ésszerűen tervezni egy napot, hogy ne legyen káosz a nap végén. Bármibe is kezdek, nagyon hamar kifáradok, és sajog mindenem. Én, ha túlvállalom magam, annak az a következménye, hogy lerobbanok, legyengülök és több nap kell mire újból erőre kapok. De vannak dolgok, amik nem tűrnek halasztást és mindenképpen bele kell őket sűríteni egy napba. Ilyenkor jó ha fontossági sorrendet alakítunk ki magunknak, mert lehet, hogy ami a végére marad, az nem is lesz olyan nagyon szükségszerű dolog. Van, aki bírja a strapát, ők erősebbek és jobban gondolkodnak ha meg kell valamit oldani. Nem vagyunk egyformák, de tennivalónk az bőven akad, ha akarjuk ha nem. Ilyen felgyorsult világban élünk már és nem csodálkozom, amikor a nagyvárosokból vidékre költöznek családok egy kis nyugalomért, a természet csendjéért. Persze az ember lánya mindenhol talál magának tennivalót, és akad is mit csinálni, akárhová is költözünk. Mégis, végig kell gondolnunk, hogy megéri-e a sok stressz vagy a végkimerülés, hogy mindent magunkra vállaljunk.
A szabály itt is csak az lehet, hogy ésszel éljünk, ésszel gondolkodjunk, és mindig csak annyit tervezzünk be magunknak egy napra, amennyit jóleső érzéssel meg is tudunk csinálni. Boldogok csak akkor leszünk, amikor tudunk megálljt parancsolni magunknak mindenben. Az álmaink is csak így válhatnak valóra.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek