Sokszor okolom magamat azért, hogy most ilyen helyzet alakult ki. Még akkor is, mikor tudom, hogy a pillanatnyi helyzetben nem tehettem mást. Mégis, a felelősség akkor is rajtam volt és most is rajtam van. Könnyű hibázni, ha nem tudjuk mi lenne a helyes lépés éppen. Sokszor próbáltam már tanácsot adni, hogy mit tegyünk, ha pánikhelyzetbe kerülünk. De amikor épp benne vagyunk, megáll minden tudomány, nincs kifelé vezető út, nem vesszük észre a lehetőségeket.
A pánikérzés nincs túlságosan messze a stressztől, hiszen ha a stressz folyamatos, nem múlik, akkor nagy a valószínűsége, hogy belefutunk egy pánikrohamba is talán. Egy kevés stresszt el tudunk viselni, sőt, még van, hogy segíti is az alaphangulatunk javulását, mert cselekvésre ösztönöz, valamit teszünk, hogy kilábaljunk nehéz helyzetünkből. Amikor már folyamatos stressznek vagyunk kitéve, még ha csak úgy is, hogy a saját gondolatmenetünket nem tudjuk már kontrollálni, akkor már megáll a józan ész, és már nem azt tesszük, amit ilyenkor tennünk kellene. Ilyenkor már segítséget kell igénybe venni. Nyugtatókon élni sokáig nem tanácsos, vissza kell tornáznunk magunkat egy egészséges szintre, ahonnan jól belátjuk, hol hibáztunk mi, és azt hogyan tudjuk kijavítani. Ha nem tudjuk kijavítani a hibánkat, akkor jönni szokott a saját magunk hibáztatása. Ha ezen nem tudjuk túltenni magunkat, még jobban betegek lehetünk. Mi lehet a megoldás?
Bármilyen rossz helyzetben vagyunk, tudnunk kell, hogy megoldás az van, csak a mostani legyengült állapotunkban nem tudjuk észrevenni. Ha van rá mód és lehetőség, pihenjünk amennyit csak tudunk, és közben próbáljunk kitalálni olyan megoldásokat, amikre képesnek érezzük magunkat. Minden tőlünk telhetőt megtehetünk, ha van erőnk hozzá, ezért kell először is erőt gyűjteni. Ahogy telik az idő, úgy jutnak majd eszünkbe lehetőségek, amiket egyedül is képesek vagyunk végigvinni. Bízzunk önmagunkban, bízzunk meg másokban, hiszen ha segítségre szorulunk, akkor ők tudnak nekünk biztonságot, nyugalmat, erőt adni. Ahogy erősödünk, úgy kell majd egyre kevesebb segítség és végül talpra tudunk állni. És ha már erőt érzünk magunkban, kitisztul előttünk, hogy hogyan is kell cselekednünk, mit kellene tennünk, hogy ne alakuljon ki hasonló stresszes állapot. De azt hiszem, hogy a stresszt véglegesen nem kerülhetjük el, azt kell megtanulnunk, hogyan is kezeljük és hogyan éljünk vele együtt addig, amíg muszáj.
Hallgass meg egy dalt, és vigyázz nagyon magadra! :)
Utolsó kommentek