Azt hiszem, mindenki szeret készülődni a karácsonyra. Meghitt ünnep, örülünk, hogy együtt lehetünk. Ilyenkor talál gazdára sok-sok ajándék is, amik magukban rejtik az egész évi kívánságunkat, valamilyen furcsa módon mindig eltalálják, hogy mi is volt a szívünk vágya. A fa alatt ott rejtőzködik a dédelgetett álmunk, a sóhajtásunk, a ki nem mondott szavak meghallgatásra találnak, és mi nem győzünk csodálkozni hogyan is történik mindez.
Szorgos kis manók igyekeznek a háttérben, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy megálmodtuk, egyre jobban érezzük, hogy amikor szükségünk van rá, a segítség nem marad el, valahonnan mindig érkezik segítő társ. Vajon mit szeretünk a karácsonyban? Nem csak az ajándékokról szól ez a történet, ilyenkor a szívünk másképp dobog, olyan ünnepi hangulatba kerülünk, amire egész évben vártunk. Észre kell vegyük, hogy kik is azok a kis manók, akik szorgoskodva ügyeskednek, apró kis kezükkel csomagolják a nekünk szánt ajándékot, észre kell vegyük, hogy máskor is történik hasonló, csak akkor nem vesszük ezt észre kellőképpen. Már jó előre kigondoltuk, hogy kinek mit is hozzon a Jézuska, keressük mindig a megfelelő pillanatokat, hogy ezt a kis manók tudomására hozzuk, és az ő dolguk a megvalósítás.
Mindenkiben él egy szerető szív, egy olyan szív, ami mindig kész teljesíteni a feladatát, egész életünkben úgy dobog, hogy néha szinte halljuk a zakatolását, és érezzük, hogy nélküle bizony nem lennénk sehol. Szerető szívünkben ott lapulnak a kívánságaink is, az álmaink és a céljaink is, azok a terveink, amiket nap mint nap szövögetünk önmagunkban. Szeretnénk is ha minden egyszerre megvalósulhatna. Ilyenkor, karácsonykor van a legnagyobb esély minderre, ezért megkülönböztetett figyelemmel kísérjük a szeretet ünnepét. Kéz a kézben várjuk, hogy megvalósuljanak a dédelgetett álmaink. S egyszerre csak halk csengő szólal meg, s mi tudjuk, hogy elérkezett az idő, a mi időnk, amikor egymást átölelve, könnyezve bontogatjuk ki az ajándékokat. S mit találunk az ajándékok mögött? Egy kis megértést, egy kis melegséget, egy kis hozzánk való jó szót, bölcsességet, és sok-sok szeretetet. Ölelést, őszinte tiszta érzéseket, szerelmet, vágyakozást, odaadást, hűséget, bizalmat. Szinte mindent megkapunk, amire csak vágyunk. És ez nemcsak azért van, mert most karácsony van, hanem azért is, mert ilyenek vagyunk, így élünk, és így gondolkodunk.
Szeretjük, ha szeretnek minket, hiszen olyan esendők vagyunk sokszor, azt sem tudjuk mit csináljunk, hogy minden úgy sikerüljön az életünkben, ahogyan azt mi szeretnénk. De a kis manókra mindig bátran támaszkodhatunk, ők azok, akik akkor is segítenek, amikor mi bajban vagyunk, ők azok, akik időt nem kímélve mindig szolgálatban vannak, éjjel és nappal. Tudják, hogy értékes a munkájuk, és mi boldogan vesszük ha megpillantjuk egy-egy ajándékon az ő kezük munkáját. Elérzékenyülünk, könnycsepp gördül le az arcunkon, és érezzük, mi is tartozunk nekik valamivel. Pedig ők sosem kérik, hogy bármit is kaphassanak tőlünk. De mi tudjuk, hogy ha őszintén tisztán élünk, segítve egymást, akkor tesszük a legfontosabbat. Gondoljunk mindig a kis manókra, amikor csendben átöleljük egymást a feldíszített fa alatt. Gondoljunk arra, hogy bármelyikünkből válhat ilyen remek kis manó. Amikor például egy kis melegséget érzünk a szívünk környékén, és nem tudjuk mire vélni, akkor vagyunk a legközelebb a kis manókhoz, azokhoz a kis manókhoz, akik minden szeretetüket odaadják, hogy mi jól boldoguljunk az életünkben. :)
Hallgass meg egy dalt, s legyen boldog karácsonyod! :)
Utolsó kommentek