Nincs mit szépíteni a dolgokon, sajnos karanténban vagyok. Ettől féltem, és amitől az ember legjobban fél, az általában be is következik. Nagyon csúnyán elkaptam a covid vírust, ilyen rosszul még életemben nem voltam.
Egy hét már letelt, de a tünetek nem szűnnek, állandó köhögés, magas láz, ami nem megy lejjebb, fejfájás, és még sorolhatnám, de nem teszem. Kaptam 2 védőoltást még tavasszal, lehet, ez mentett meg attól, hogy nem kerültem még kórházba. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen cudarul fogom valaha is érezni magam.
Amíg jól vagyunk, nem hisszük el, hogy minket is bedarálhat ez a csúnya vírus. Nem is gondoltam én sem, hogy belefutok a betegségek csapdájába, és most csak abban reménykedhetek, hogy ép bőrrel megúszom ezt az egész kálváriát. Minden borult, ami körülöttem volt, a tünetek legjavát produkáltam, és most még csak ott tartok, hogy nem látom a gyógyulás jeleit. Kegyetlen betegség ez, úgy kifordultam önmagamból, hogy én is csak csodálkozom rajta. Hogy mikor lesz vége? Ki tudja? Hiába minden óvintézkedés, egyszer csak megtámad minket ez a rettenet.
Szerencsére itthon gyógyulok, de nagyon gyenge vagyok, és még nem érzem, hogy valaha leszek jobban is. Nem is tudok mit tanácsolni, hiszen én sem hittem el, hogy velem ilyen megtörténhet. Vigyázz nagyon magadra, és ha kell, fogadj szót, mert csak ekkor lesz esélyed felvenni a küzdelmet a betegséggel!
Mihelyt jobban fogom érezni magam, folytatom a blog írását, de addig még ezt a csatát meg kell, hogy nyerjem.
Hallgass meg egy dalt, engem is most a zene tud megnyugtatni egy kicsit.
Utolsó kommentek