Nem titok, de annál nagyobb felelőtlenség tőlem, hogy nemrégen még közel jártam a cukorbetegséghez. Csakis magamat okolhatom emiatt. És, az sem biztos, hogy megúsztam a dolgot annyival, hogy épp elfogadták az akkori értékeket.
Mit mondjak, nagyon megijedtem, mert a cukorbetegség az, amit el lehet kerülni, meg lehet előzni normális életvitellel. Talán. Valószínű, olyan betegség lehet, amelyik hasonlóan alattomos módon támad, mint a magas vérnyomás például. Nincsenek konkrét előzmények, nincs, amiből következtethetnék arra, hogy cukorbeteg gyanús lehetek. Azóta szerettem volna a mi városunkban, a nagy patikában ellenőriztetni időnként a vércukromat, de valószínű a vírusos helyzet miatt ezt megszüntették. Annyira még nem volt súlyos a helyzet, hogy vegyek egy vércukormérőt, így maradt az a megoldás, hogy gyógynövények segítségével kordában tartom a vércukor értékét, (vettem is Diabess (Györgyteát), ez a Bükki füves Gyuri bácsinak a találmánya, és nagyon hatásos. Már korábban használtam, mert mindig a határon mozogtam a laborértékekkel. Kúraszerűen kell alkalmazni.
Ez a helyzet gondolkodtatott el, hogy mit tehetünk, ha egy betegség kapujában találjuk magunkat? Én minden neten lévő információt habzsoltam ekkor ebben a témában, mégsem jutottam el oda, hogy tudjak egészségesen étkezni. Az ember lánya nem tanul a hibáiból. Újra és újra ugyanabba a rossz cipőbe lépünk, azzal szeretnénk megtalálni a helyes utat, de ez így nem fog menni. Végig kell gondolni, hogy mi juttatott el minket idáig. Végig kell gondolni az életünket, régebben mit tettünk, és most mit teszünk az egészségünk érdekében. Sokan megijedünk, amikor közlik a diagnózist, hogy betegek vagyunk, mégsem tanulunk a hibáinkból.
Természetesen nagyon sok betegséget meg lehet előzni, nem szabad megvárni, hogy kész tények elé állítsanak minket, amikkel nem tudjuk már felvenni a harcot. Miért csak pár napig, pár hétig tart az ijedtségünk? Ha nem érezzük konkrétan a fájdalmat a saját bőrünkön, akkor még hezitálunk, hogy talán nem is olyan nagy a baj, és nem foglalkozunk a betegséggyanús tüneteinkkel. Visszatérünk oda, ahol ha csak egy kicsit is, de jól éreztük magunkat eddig. Sajnos, én is ezt tettem, de a megoldás nem ez.
A megoldás a fejünkben van, a gondolkodásmódunkban, a gondolatainkban és az egészséghez való hozzáállásunkban. Nem mindegy, hogy komolyan vesszük a betegségünket, vagy úgy érezzük, van még időnk játszani az életünkkel. Nagy lavinát zúdítunk magunkra, ha elkomolytalankodjuk a lehetőségeinket. A lehetőségek azért vannak előttünk, hogy éljünk velük, mert ha kihagyjuk őket az életünkből, később már reménykedni is alig fogunk merni. Bizony, felnőtt módra kell bánnunk a testünkkel, nem játszadozhatunk felelőtlenül. Nekem is olyan mély nyomot hagyott a lelkemben a labordiagnózis, hogy mindennap eszembe jut az az érték, ami már súrolta a cukorbetegség fogalmát. Nagyon izgatott is vagyok, hiszen csak kb. fél évente küldenek vérvételre, és addig helyre szeretném hozni magam, mert ahogy idősödök, úgy környékezhet meg számos betegség. Ha most nem vagyok ura a helyzetnek, később még annyira sem leszek képes. Van min dolgoznunk, ha kiderül, hogy nem vagyunk tökéletesen egészségesek, de mindig rengeteget tehetünk, hogy visszaszerezzük magunknak.
Utolsó kommentek